A csongrádi művésztelepen készült grafikákból nyílt kiállítás Szegeden - Galéria

Idén áprilisban első alkalommal rendezték meg a csongrádi művésztelep részeként a Nemzetközi Grafikai Szimpóziumot. A két héten át tartó műhelymunka során készített alkotások válogatásából nyílt kiállítás Szeged legújabb képzőművészeti kiállítóhelyén, a Takaréktár utcai Kiss Kunszt Galériában kedden. A tíz európai alkotó csaknem harminc grafikáját bemutató tárlatot Váraljai Anna művészettörténész nyitotta meg, aki a szimpózium értékmentő küldetésére mutatott rá beszédében. 

– Sztanó Zsuzsanna és Kovács Gyula vették át a csongrádi művésztelep vezetését, és sok újdonságot hoztak be az alkotótelep szemléletébe. Talán az egyik legfontosabb ezek közül a grafikai szimpózium. Ez egészen bátor kezdeményezés, hiszen napjainkban a grafika nem húzóág, húzóipar a magyarországi kortárs művészetben és világviszonylatban sem. Éppen azért tartották fontosnak a grafikai szimpózium megrendezését, mert a hagyományos grafikai eljárások, mint például a rézkarc, a linómetszet vagy éppen a nagyon technikás kollográfia, mint egyes állatfajok, gyakorlatilag kihalófélben vannak  – mondta el Váraljai Anna, aki kitért a hagyományos grafikai technikák egyre csökkenő népszerűségének okaira is. Egyrészt azzal magyarázta, hogy az előállítása nagyon időigényes és nehéz, másrészt pedig a digitalizáció szorította ki. 

– Eredeti funkciójában a sokszorosító eljárásoknak praktikus oka volt, a 16. században például viszonylag gyorsan lehetett velük képeket sokszorosítani, illusztrációkat előállítani, kártyalapokat készíteni. Aztán a nyomdatechnika alakulásával individualizálódott a grafika is, és a 18. században már önálló művészeti ággá vált. Majd a fotográfia megjelenése még egy szöget ütött a koporsóba, hiszen minek készítsünk egy biológia tankönyvbe rézkarcos virágillusztrációkat, amikor a fotográfia sokkal élethűbben adja vissza az eredetit. Így szorult vissza a 20. század közepére a legtöbb grafikai eljárás egy nagyon zárt művészközösségbe, akik még őrzik ezeket a hagyományokat – részletezte a művészettörténész, aki a csongrádi művésztelep kapcsán úgy fogalmazott, hogy nem csak országos szinten meghatározó alkotóműhely, de európai szintűvé nőtte ki magát. Értékmentő missziója okán pedig immár afféle grafikai rezervátumnak is tekinthető, ahol megóvnak, felelevenítenek és életben tartanak olyan hagyományos eljárásokat, amelyek napjainkban már kiveszőben vannak. 

Váraljai Anna a tárlat stiláris sokszínűségét is kiemelte. Konstruktív szemléletű alkotók munkái és expresszívebb, szürreálisabb alkotások egyaránt megtekinthetők.