Hűsölő galambok Szegeden

Az utóbbi napokban tomboló hőség mindent és mindenkit – ahogy mondani szokták –, embert és állatot egyaránt megvisel, megkínoz. Ilyenkor a média is arról szól, mire és hogyan vigyázzunk, ne menjünk délben a napra, igyunk sokat, hűtsük és hűsítsük magunkat, ha nem muszáj, ne menjünk el otthonról és vigyázzunk kedvenceinkre is, például ne hagyjuk felhúzott ablakú, zárt autóban, kitéve a szaunánál is nagyobb melegnek. Hőgutát kaphatnak, szinte „megfőhetnek”, elpusztulhatnak. A lakásokban is csak légkondival van ilyenkor kellemes hőmérséklet. 

Házi kedvenceink ránk utaltak, ami olykor előny – etetjük, itatjuk őket, figyelünk az egészségükre, nasit is kapnak –, olykor viszont hátrány. Megfeledkezünk róluk, bezárjuk őket – jó esetben a lakásba –, elfogy az ivóvizük, és nem vagyunk ott, otthon, hogy frisset kapjanak. Nem tehetnek mást, szenvednek. A család 23 éve elhunyt német tacskója, Julie ezt úgy oldotta meg, hogy levakarta a panelfalról a tapétát és a hideg betonnak vetette a hátát. Nem haragudhattunk.

Azok az állatok, például a madarak, amelyek nem függenek tőlünk, kereshetnek enyhet a tikkadásra: kis tócsa vizet, amelyből ihatnak, szellősebb részt, házak erkélyeit, ereszeit menedéknek, vagy mint a Retek utcai galambok „ember módjára” a fák árnyékában gyűlnek össze, telepednek le – hűsölnek. Mert állati a meleg.