Zebrafrász

Hódmezővásárhelyen lebeg egy zebra az Oldalkosár utcán. Nem, nincsenek látomásai az arra járó autósoknak, így nekem sem, egyszerűen csak becsapja a szemünket a felfestés. Ez arra való, hogy az autósok lassítsanak, jobban vigyázzanak a gyalogosátkelőn áthaladók testi épségére. Ezen a zebrán is sok szülő és kisgyermek közlekedik a bölcsőde és az óvoda felé. A városban többfelé készült okoszebra. Nálunk Orosházán, ahol élek, már egy évvel korábban készítettek ilyen átkelőt. Ha gyalogos közelít, felvillannak a fények, amiket nappal is látni lehet. Olyan zebráink is vannak, amik előtt hatalmas sárga piktogramok figyelmeztetik a gyalogosokat, hogy átkelés közben ne telefonáljanak és ne legyen a fülükben fülhallgató. Mert ezzel adott esetben a saját életüket menthetik meg. Olykor az ember jobban jár, ha inkább lemond az elsőbbségéről, minthogy a zebracsíkokon körberajzolják a testét. Ehhez azonban nem árt hallani, vagy mást is látni, mint a mobil képernyőjét.

Ma én is majdnem elütöttem egy biciklist a zebrán. Szerencse, hogy lassan mentem, nagyon lassan. A tinédzser évei második felében járó fiú velem szemközti irányból biciklizett a kerékpárúton, a versenybicikliseket megszégyenítő tempóban, majd egy hirtelen mozdulattal már kanyarodott is a zebrára, bal fülén a telefon, engem nem is láthatott. Ott egyébként a KRESZ szerint le kellett volna szállnia.

A magas lóról is leszállhatna. Mert elképzelni sem szeretném, hogy legközelebb valaki elcsapja és életében többet talpra nem áll, vagy sirathatják a temetésén a szülei.

A közlekedés egy nagy társasjáték, ahol mindenkinek be kellene tartania a szabályokat.