Nem öreg

Születésnapot ünneplünk: ma 114 éve jelent meg először a Délmagyarország napilap. Közhely, de igaz: nagyon sok minden változott. A legelső lapszámunkban még nem voltak fotók sem, ma az online felületünkön videókat is közzé teszünk. Ma már az emberek többsége nemcsak az interneten, de a nyomtatott újságban sem feltétlenül olvas végig olyan hosszú cikkeket, amelyek akkoriban megjelentek.

Mai lapszámunk 10. oldalán volt kollégák visszaemlékezéseit olvashatják arról, hogy mi minden változott. Schmidt Andrea fotóriporter például azt meséli el, hogy mennyivel nyugodtabban lehetett dolgozni a mobiltelefonok megjelenése előtt, hiszen a helyszínen nem hívták fel munka közben az embert. Vajon mit gondolnának most azok az újságírók, akiknek nemhogy videóval, vagy hangfelvétellel, de még fotóval sem kellett foglalkozniuk?

A korábbi munkatársak arról is beszélnek a cikkben, hogy korábban még súlya volt a nyomtatott szónak. Ezen az egy ponton én vitatkoznék velük: szerintem még ma is van súlya a nyomtatott szónak. Szerintem ez nem is változik meg a jövőben sem, sőt, bővíthetjük a mondatot „leírt” szóra is. Hiszen egyre több az olyan internetes sajtótermék Magyarországon is, amelyik nem adja ingyen minden cikkét. Sokkal nehezebb komolyan venni bármit, amit ingyen adnak az embernek, nem igaz?

Ezzel együtt azt gondolom, hogy hiába telt el 114 év, a Délmagyarország még messze nem öreg. Igyekszünk megfelelni minden egyes új kihívásnak, és ahogy Jeszenszky Zoltán kollégám a 10. oldalon olvasható cikkben fogalmazott: szerkesztőségünk holnap is azért dolgozik, hogy „régi barátként” a 21. században is iránytű legyen a hírek dzsungelében.