Folti a pácban

Folti legalább havonta egyszer a főbérlő lakásszemléjéhez igazított kényszerű sétára indult, miután gazdája úgy oldotta meg a hónapokig tartó hasztalan albérlet keresést, hogy két kutyájából egyet elsumákolt. Lépéskényszerben volt. Magyarországon a főbérlők túlnyomó többsége valami rejtélyes okból kifolyólag csak nemdohányzó, egyetemista lányoknak akarja kiadni az ingatlanát. Gyerekről vagy háziállatról szó sem lehet! A párkapcsolatot is ferde szemmel nézik. Folti gazdája ezért trükközött, két kutyája közül az egyiket végül letagadta. Amikor meg esedékes volt a főbérlői raport, egyik barátját kérte meg, hogy Foltit addig a környéken sétáltassa.

Folti egyébként is rutinos volt. Egy börzsönyi buszjáraton azért nem kapott vonaljegyet, mert a kérlelhetetlen sofőr kötötte magát az „egy utas, egy kutya” szabályhoz. Unszolásra mindannyian feljutottak ugyan (gazdi és mindkét eb), de Folti illegálisan, érvényes jegy nélkül az ülés alá húzódva utazott. Az ellenőr persze jött, a mindentudó foxi pedig úgy lapult, mintha kérték volna.

Folti sorsa akkor rendeződött, amikor gazdája hármuknak végül egy új albérletet talált. Hogy szerencséjük volt-e, vagy az eltelt évtized alatt mégiscsak változott a világ, nem tudni. Végül hosszú éveket tölthettek egy olyan lakásban, ahol elég volt az adott szó. No meg egy alapos bérleti szerződés.

A megrágott asztalláb pedig nem a világvégét jelentette, csupán némi mínuszt a kaucióból. De azt boldogan vállalták.