2024.09.14. 13:00
Lovagkeresztet kapott az Élettani Intézet professzora
Lovagkereszt kitüntetést kapott Sáry Gyula professzor, az Élettani Intézet nyugdíjazott tanszékvezetője. A diákok által is nagyon kedvelt oktató sokat tett az orvoskari képzés átalakításáért.
Fotó: Karnok Csaba
A Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetését vehette át augusztus 20-a alkalmából Sáry Gyula, a Szegedi Tudományegyetem SZAOK Élettani Intézet professzora. A tanszékvezetésről életkora miatt nyáron leköszönt egyetemi tanár oktatási dékánhelyettesként sokat tett az orvoskari képzés átalakításáért – ezt a tevékenységét is elismerték ezzel a díjjal.
Az orvosképzés nagy üzlet, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy csinálják. A világban sok új trend van, melyeket a nemzetközi konferenciákról igyekeztem elhozni Szegedre. És volt, ami ezekből meg is valósult
– mesélte Sáry professzor. Az egyik probléma az, hogy az orvos végzettségű oktatók nem kaptak pedagógiai, vagy módszertani képzést. Ebből következően nem tudják, hogy kell oktatni. Ezt a hiányt be kell tömni – fogalmazott. A másik, hogy egyre kevesebb orvos választja az oktatói-kutatói pályát.
Amit Sáry Gyula legfontosabb célként megjelölt, az az volt, hogy a képzés elején legyenek tisztában a diákok azzal, hova akarják eljuttatni őket.
Tudniuk kell, milyen ismereteket várnak el tőlük. Éppen ezért nálunk már nemcsak egy tételsort kapnak, hanem egy leírást is, hogy melyik tételhez milyen témák, jelenségek tartoznak. Ezt nevezzük tanulási támpontnak, ezen alapulnak az előadások és a számonkérések is
– magyarázta a professzor, aki szerint ennek köszönhetően megszüntethetők az ismétlődések is a képzés során. Ezt a rendszert 2013-ban vezette be először saját intézetében, azóta pedig több más oktatóhely is követte.
A professzor intézetvezetőként mindig elérhető és megközelíthető volt – ahogy fogalmazott, szerinte ebben a funkcióban ez a legfontosabb. Ezt pedig értékelték a diákok: tanári adatlapján 4,97-es értékelés szerepel és minden hallgató csak pozitívat tud írni róla. Sokan dicsérik oktatási módszerét is.
Mi itt, az orvosi élettant tanítjuk másodéveseknek. Ez az első olyan tárgyuk, amit nem bemagolni kell, hanem az összefüggéseket kell érteniük. Három nyelven oktatunk az intézetben. És mindig volt saját csoportom is, mert azt gondolom, így voltam hiteles
– mondta.
Mivel októberben tölti be a 65. életévét, így az Élettani Intézetet ebben a tanévben már nem ő vezeti, de mint mondta, ezzel nem sok dolog változik az életében.
Ez egy jól összekovácsolt társaság, ahol mindenki jól érzi magát. Egy nyugodt üvegbúra, ahol az oktatói és kutatói szabadság is adott, és ahol az oktatás mindent felülír. A vezetéssel tehát nem volt sok munka, így sok időm sem szabadul fel. Oktatóként pedig továbbra is ittmaradok, hiszen nagyon szeretek tanítani
– mondta. Egy dolgot azonban észrevett, ami már nem olyan, mint régen.
Minden évfolyamon felajánlom a diákoknak, hogy tegeződjünk, mert azt gondolom, a tiszteletet így is ki lehet érdemelni. Az utóbbi években viszont volt már, amikor azon kaptam a diákot, azt gyakorolja az ajtóm előtt, hogyan mondja, hogy „szia Gyula". Idén pedig már a magázódást választották
– mosolygott a hamarosan nyugdíjas korba lépő professzor.
