Egészségünkre

Az augusztus sok százezer magyar számára az év leggyűlöltebb hónapja. Ők azok, akik ilyenkor heteken keresztül tüsszögnek, nem látnak rendesen a gyulladt szemük miatt és összességében úgy érzik, mintha egy végeláthatatlan influenza kínozná őket. Problémájukat egyetlen gyomnövény okozza, amelyet nemhogy nem sikerül kiirtani az országból, de igazából úgy tűnik, mintha direkt termesztenénk. Hazánkban jelenleg 5-700 ezer hektár a részben, vagy egészen parlagfűvel fertőzött terület nagysága. Csak összehasonlításként: a kukorica vetésterülete idén 746 ezer hektár. Közel akkora területet borít tehát olyan növény, amely csak kárt okoz, mint olyan, ami fontos élelmiszernövényünk.

Bár rendkívül szívós növény, a kaszát, gyomirtót azért még a parlagfű sem bírja. Nem lenne tehát nagy agysebészet megszabadulni tőle – és ezzel rengeteg ember életét megkönnyíteni: le kell vágni még a virágzás előtt. Hogy ez miért ilyen bonyolult feladat évtizedek óta, tényleg nem értem. Aki földtulajdonos, nyilván azért vett területet, mert hasznosítani akarja. Mivel a parlagfű más növényeket is elfojt, még érdekük is a gazdáknak, hogy kaszáljanak, ráadásul ha nem teszik, még büntetést is kapnak. Mégis itt növesztgetik sokan ezt a semmire sem jó gazt és teszik élhetetlenné a nyár utolsó és az ősz első hónapját az allergiások számára. 

Én értem, hogy a mai világban már senkit nem érdekel más nyomora, de ez egy olyan ügy, amit tényleg csak összefogással lehet megoldani. Tessék venni kaszát, kapát, vagy ha valakinek büdös a munka, legalább hagyják, hogy a birtokukat visszavegyék az őshonos növények: legyen kaszálójuk legelőjük. Az is menő dolog, és legalább másoknak nem ártanak azzal, hogy szó szerint parlagon hagyják földjeiket.