Ingatlanrulett

Megvan az a hír, hogy Szegeden már 2 millió forintos négyzetméter árért is kínálnak lakást? Oké, nem ez a jellemző, de akkor is. Ahogy az ingatlanközvetítő fogalmazott, megpróbálják, hogy elmegy-e ennyiért is. Én erre csak azt kérdezem: mi van, ha igen? Akkor a többiek is ezzel próbálkoznak majd?

Szomorú tény, hogy egy átlagos, minden luxust nélkülöző lakást – nem házat – egy átlagos magyar 10 évnyi fizetéséből tud megvenni. Értem ezalatt azt, hogy semmi másra nem költ, minden fillérjét erre a célra teszi félre. Ami ugye nem reális. A reális az, hogy ma már mindenki hitelből vásárol magának otthont, amit 20 évig fizet. Tény, hogy a mostani kamatkörnyezet már lehetővé teszi, hogy egy albérlet áránál ne legyen magasabb a törlesztőrészlet sem, de akkor is gondoljunk bele: egy pályakezdő fiatal már a kamasz gyermekét nevelgeti majd, mikorra talán nagy nehezen megszabadul a hitelétől és elmondhatja, hogy van egy saját lakása. Amit addigra sok esetben már régen kinőtt, hiszen családot alapított, tehát nagyobbra cserélte és fizeti tovább annak a hitelét. 

Nem túl rózsás tehát egy lakásra vágyó fiatal helyzete. Családi segítség nélkül lényegében már most sincs esélye arra, hogy saját otthona legyen, hacsak nem él a gyermekvállalásra járó kedvezmények lehetőségével. Ami, jegyezzük meg, ha mégsem jön össze, közel akkora bukta, mint annak idején a devizahitel volt. Node mi lesz akkor, ha a próbálkozó kedvű ingatlantulajdonosok vérszemet kapnak, mert bejön egyszer a 2 milliós négyzetméterár és a kétszeresére verik fel az árakat? Akkor majd már egy garzon panelért is el kell adósítani még az unokáinkat is? 

Óvva intenék mindenkit a hasonló kísérletezgetésektől. Mert ha a lavina egyszer megindul, nem lehet majd megállítani. Akkor sem, amikor éppen azok szeretnének a kapott pénzből minőségi cserét végrehajtani, akik most a piac feszegetésével próbálkoznak.