A csönd ereje

Január elején mindig kissé kótyagos vagyok. Korántsem a szilveszteri mulatozás utóhatása miatt, sokkal inkább azért, mert nehezen rázódom vissza a várakozás időszakának emelkedettsége, majd az ünnep édesen tömény meghittsége után a hétköznapi rutinba.

Száz évvel ezelőtt a gyerekek még tartottak háromkirályjárást, amely során jó kívánságokkal jártak házról házra. Vízkereszttel zárult a karácsonyi időszak, addig erősítették az emberek magukban és egymásban a csodát, amelyet minden karácsonykor újra és újra átélhetünk. Noha a néphagyomány mára kikopott, és gyerek sem vagyok már, mégis úgy gondolom, hogy a jó kívánságnak mindig lehet helye és ideje. Éppen ezért jómagam fogadalom helyett ezzel nyitom az új esztendőt. 

Hogy mit kívánok az új évre? 

Mindenekelőtt figyelmet. A figyelemben részesülés örömét és a figyelmesség erényét. Türelmet a mindennapok rohanásában. Állhatatosságot a nehézségek közepette. Éberséget a világ szépségeire. Szilárd hitet, amelyből újra és újra erő meríthető. A szeretet otthonos biztonságának megtapasztalását ajándékként kapva és adva egyaránt. De legfőképpen csöndet. 

Ferenc pápa január 1-jén, a déli Úrangyala imádság előtt Szűz Mária csendjéről elmélkedett. Arról a csöndről, amely annak a szeretetnek biztosít helyet, amely nem elnyomi, hanem felemelni akar, amely nem korlátoz, hanem mások gyarapodását ösztönzi és segíti, amely nem birtokol, hanem szelíden és tisztelettel biztosít teret a másiknak, és amely vád helyett vigaszt nyújt. 

Legfőképpen ezt a csöndet kívánom magam is az új évre. Mert csak ebben a csöndben fakaszthat új virágot a teremtett világ kertjének legnagyobb éke, amely nem más, mint a béke. A világban és bennünk egyaránt.