2023.12.03. 15:00
Egy múlhatatlan életműre emlékeztek
Megható visszaemlékezésekkel kísérve december 3-án, Ferenc napján adták át a Grezsa-termet a hódmezővásárhelyi Bethlen-gimnáziumban. Ott kapott helyet az egykori igazgató könyvhagyatéka, amelyet családja ajánlott fel az iskolának.
Különleges könyvhagyatékkal bővült a Bethlen-gimnázium. Fotó: Tábori Szilvia
Hajdanvolt időkről mesélve, megható személyes történetekkel idézték fel az 59 éves korában elhunyt irodalomtörténész, műkritikus, gimnáziumi és egyetemi tanár, Grezsa Ferenc alakját vasárnap délelőtt. Gyermekei nemrégiben a vásárhelyi Bethlen-gimnázium polgárságát egykor szinte családjaként szerető édesapjuk könyvhagyatékát az iskolának adományozták. A köteteknek méltó helyet teremtve felújítottak egy tantermet, amelynek hátsó falát szinte teljesen beborítja a külön ezért gyártatott bővíthető könyvespolcrendszer.
Ünnepélyesen december 3-án, vasárnap délelőtt avatták fel a termet; az ünneplők még az egykori igazgató idején kialakított olvasóteremben emlékeztek meg a neves tudósról. A zsúfolt helyszínen fia, Grezsa Ferenc pszichiáter, címzetes egyetemi tanár meghatódva szólt családjuk nevében. Felelevenítette a december eleji disznóvágás családi hagyományát, amelyet máig követve tegnap még ő maga is a hurka-kolbászt töltötte. Erről egyből édesapja jutott eszébe, hiszen „mélyen belénk ivódott a kép, ahogy hétvégén még szüleinél sütötte a zsírt, majd két nap múlva már a szegedi egyetem zsúfolásig megtelt termében tartott irodalomtörténeti előadást. Nem múlik el tehát nap, hónap, hogy a legváratlanabb élethelyzetekben ne bukkana fel emléke.”
Ha a család képéből indulok ki, kiterjesztett metaforaként minden tanítványára tanár társára és munkatársára, az itt lévők közösségére, kiket az iránta érzett tiszteleten túl a szeretet hozott el ma a Bethlen gimnáziumba, családként tekinthetünk. És ha horizontálisan nézzük a világot, ez a szeretet azért alakulhatott ki, mert ő is így érzett azok iránt, akikkel találkozott. Volt venne ugyan némi zárkózottság, ami családi körben tudott igazán feloldódni, és ő a gimnáziumot is a családjának tekintette. Itt szeretett lenni, dolgozni, szíve szerint ide jött legszívesebben
— mesélte édesapjáról fia, Grezsa Ferenc.
