A méhek és darazsak hálásak az éltető vízért

Néhány éve furcsa hangra lettem figyelmes a kertünkben. Mintha mikrofonba zümmögött volna a méhecske. Végül kiderült, megszomjazott és a kerti locsolókannából próbált inni. Szerencséje volt, túlélte a próbálkozást, de nem minden társa úszta meg a vízi kalandot. Többször is előfordult, hogy a szomjoltót kereső méhek végül belefulladtak a több liternyi vízbe. Akkor határoztam el, hogy készítek nekik itatót, elvégre kertünk szorgos kis munkásai, virágról virágra járnak. Különféle fajtájú méhecskéink és darazsaink is vannak.

Egy használaton kívüli kerámia gyümölcstorta forma lett a megoldás alapja, mert az is cél volt, hogy nézzen ki valahogy. Szerencsére kisebb-nagyobb kavicsaink voltak itthon. Azok nagyon fontosak, hogy legyen hová leszállni a rovaroknak. A méhecskeitatónk közepére mindig kerül valami figura. Az első évben egy kis házacska, ami eredetileg kerámia mécsestartó volt, tavaly egy szolár béka üldögélt az itatóban, idén pedig egy béka és egy kis teknős, amelyek még árnyékot is tartanak a szomjas rovaroknak.

A méhitató bevált, sűrűn látogatják a kis rovarok. Persze a praktikum a lényeg, vagyis mire jön a hétvégi kánikula, bárki készíthet egyet 2-3 perc alatt, akár egy cserépalátét és néhány kavics segítségével.