Nem kell félni

Felhívott egy ismerősöm, hogy tiszta ideg, mert kapott egy értesítést a rendőrségtől arról, hogy menjen be tanúskodni egy kisebb közlekedési szabálysértési ügyben. Ahogy általában mindenki, aki hivatalos levelet kap a rendőrségtől, vagy a bíróságtól, tiszta ideg lesz, mint az ismerősöm, ami nem is csoda. Most viszont mindenkit szeretnék megnyugtatni: akit tanúként idéznek be, annak – ha igazat mond – nem lesz semmi baja.

Amúgy milyen büntetőügyről van szó, tanúskodni mindig kellemetlen, hiszen visszaemlékezni, sőt parányi részletekbe menően elmesélni, hogy mi történt ott és akkor velünk, avagy a szemünk láttára másokkal, nem egy felemelő érzés. Ráadásul ezek ugyanis tipikusan olyan emlékek, amiket igyekszünk elfelejteni és arra – főleg a magyarországi eljárások sebességét figyelembe véve – 1-2-3 évvel később nem nagyon tudunk emlékezni, ami nem is csoda.

Ennek ellenére tanúskodni kötelező a büntetőeljárásban vagy a szabálysértési eljárásban ugyanúgy, mint a polgári eljárásoknál.

Már én is tanúskodtam, kétszer is, tényleg nem volt kellemes érzés, de azért kibírható. Az egyik esetben tényleg nem emlékeztem semmire, monda is a rendőr, hogy oké, mehetek haza, nem is piszkáltak többet. A másik egy bírósági eljárásban volt, de oda is elég volt egyszer elmennem, nem piszkáltak többet. Ráadásul a tanúkkal általában mindenhol jól bánnak, hiszen sokszor tényleg csak az ő visszaemlékezésük alapján lehet döntést hozni egy-egy ügyben. Szóval a lényeg, hogy senki se ijedjen meg, ha tanúként idézik, nem vágják sittre. Elmondja, hogy mire emlékszik, vagy éppen nem. De az idézést komolyan kell venni, mert a rendőrök és a bírák is felhúzzák magukat, ha valaki nem megy el a megadott időpontra, és előtte nem mentette ki magát valamivel.