Bízzuk profikra

A magyar emberek szívéhez valahogy egészen közel állnak a fecskék. Van, aki például ki nem állhatja a galambokat, egyeseket a harkályok zavarnak, másokat a baglyoktól tör ki a frász, no de a fecskék, azokról kétség kívül mindenki csak pozitívan nyilatkozik.

Egyrészt ugye ott van az a jó szokásuk, hogy repülő rovarokkal táplálkoznak, így levadásszák a bosszantó legyeket és a rovar-népszerűségi listán igencsak hátul tanyázó szúnyogokat. Másrészt gyönyörűek, pompás a tollazatuk, elegancia terén pedig frakk-szerű megjelenésükkel kenterbe verik a szmokingos pingvineket. Harmadrészt pedig együtt érezhetünk velük, mivel az emberi életmód megváltozásával visszaszorult az életterük és fogy a táplálékuk, így ha nem is veszélyeztetettek, de kedvezőtlen helyzetben vannak.

Egyszóval minden amellett szól, hogy szeressük a fecskéket.

A nyár korai hírnökei azonban most bajban vannak: velük is csúnyán elbánt a hirtelen nagyot fordult időjárás, rengeteg fecske pusztult el vagy gyengült le végzetesen a napokban.

Ezek ugyan nem hazai fecskék, hanem a hazánkon átvonuló skandináv populáció, de azért a svéd „turistákon” is megesik a szívünk. A jó szándéktól fűtve sokan eleséget tettek ki a madaraknak, mások összeszedték a fecskéket és megpróbálták etetni azokat – ez utóbbi azonban a szakemberek szerint többet is árthat, mint amennyit használ.

Nekünk, embereknek azt is nehéz belátni, hogy ez az élet rendje: a vándorútra kelő madarak jó része elpusztul a hosszú úton, a faj azonban fennmarad.

Ha mégis tenni akarunk a fecskékért, akkor inkább bízzuk profikra. A szentesi madármentő állomáson vagy a Szegedi Vadasparkban szerető gondoskodásra és hozzáértő kezekre számíthatnak kedvelt madaraink.