Sorsüldözött szerelmesek

Aki hisz valamiféle transzcendens sorsformáló erőben, az előtt aligha létezik olyan, hogy véletlen. Mindenben a sors (vagy Isten) kezét látja, és úgy gondolja, hogy nem ok nélkül történnek olyan nagy volumenű dolgok, mint mikor egy lány és egy fiú találkozik, és egymásba szeretnek.

Az orosz Marius Vaysberg első hollywoodi filmje, A sorsról (eredeti címe: About Fate) az Amazon Prime kínálatában érhető el, magyar felirattal. A film egy hamisítatlan szerelmi történetet mesél el, amiről már csak azért is időszerű megemlékezni, mivel a cselekmény hogy, hogy nem épp szilveszterkor játszódik. A két főhős, Margot (Emma Roberts) és Griffin (Thomas Mann) élete fenekestül felfordul, amikor az egyikükkel szakítanak, a másikuk pedig rájön, hogy micsoda felszínes, sőt egyenesen személyiségromboló kapcsolatban él. Mindketten a nagy szerelemre vágynak, aztán egyszer csak egymásba botlanak. Először úgy tűnik, puszta véletlenségből találkoznak, azután úgy néz ki, merő tévedésből futnak össze újra, majd amikor az élet úgy hozza, hogy harmadszorra is keresztezik egymás útjait, megadják magukat a sors akaratának.

Amikor egy tökéletesen hétköznapi este alkalmával ül le az ember hollywoodi romantikus vígjátékot nézni (amiben a főszereplők ráadásul szemtelenül fiatalok), könnyen ott is hagyhatja a filmet, joggal sejtvén, hogy nincs itt semmi látnivaló, csak klisé klisé hátán. Ám amikor ugyanezzel a filmmel szilveszter előestéjén próbálkozik az ember, hirtelen rájön, hogy neki most pont egy ilyen habkönnyű romkomra van szüksége az egész évi robotolás után. Az sem elhanyagolható tény, hogy ilyenkor az ember nosztalgikus hangulatba kerül, és aligha bánja, ha fiatalok szerelmi játszmáit látja a képernyőn. És amikor mindez káprázatos hófödte házakkal és utcákkal párosul, akkor a néző tényleg úgy érezheti, hogy végre, legalább erre az egy napra sikerült kiszakadnia a szürke hétköznapokból. 

Ezt tudja A sorsról, és ez tényleg nem kevés. Vaysberg filmje jókor van jó helyen, ami azt eredményezheti, hogy elnézőbbek vagyunk a hibákkal szemben, és ugyanakkor felnagyíthatjuk a pozitívumokat. Azt látjuk, milyen remekül mutat be a film egy varázslatos love storyt bármiféle misztikum és konkrét varázslatok nélkül. Azt nem látjuk, hogy ez a love story bizony ezerszer látott helyzetekből épül fel, unalomig ismételt konfliktusokkal teletömve. Ezek megbocsájtható bűnök, hiszen szilveszter van, és egy 2022-es romantikus filmnek különben sem az a feladata, hogy feltalálja a spanyolviaszt. 

Szépek a szereplők, még szebbek a téli felvételek, és mindvégig jó érzés összekucorogva szurkolni az ártatlan, naiv ifjú lelkek egymásra találásának. Kicsit olyan ez, mint egy Columbo-krimi, ahol a bűntény adott, és a tettesről is tudomásunk van, hogy aztán azért szurkoljunk, hogy maga a detektív is rájöhessen a titok nyitjára. Vaysberg filmjében a két főhős között már a legelső találkozáskor felizzik valami, és mi már akkor tudjuk, hogy – ahogyan mondani szokás – őket az Isten is egymásnak teremtette. Ekkortól kezdve már csak egy forró csokit kérünk, illetve egy kandallót, ami mellett végigizgulhatjuk a rokonszenves Margot és Griffin szerelmének beteljesülését. 
 

ÉRTÉKELÉS: 7/10 csillag 

KÉPALÁ: Legyen a 2023-as év olyan sikeres, mint e két ifjú közös sztorija!