Hód-tavi hagyományőrző találkozót tartottak – Fotók

A hol fakanállal, hol harci eszközökkel hadakozó hagyományörzőknek nem szegte kedvét sem a péntek esti kiadós, sem a szombat délelőtti csepergő eső. Hogyan is tehette volna – hangzott el vidáman –, hiszen eleink sem bújtak el egy kis égi áldástól. Sipos Róbert ezúttal is a Hód-tavi csata hagyományőrző találkozó programjaiért felelt, míg a vásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ a háttér munkálatokban segített.

Csatába indultak eleink

Írásos forrásokból ismert jelentős Árpád-kori esemény az 1282-es hód-tavi csata.

IV. László király uralkodásának tizedik évében felkeltek ellene a Magyar Királyságban élő, főként nomád életmódú kunok, és pusztítani kezdték a Tisza–Körös–Maros vidékét. A király a mai Hódmezővásárhely határában, az emlékezetben hód-tavi csataként megőrzött ütközetben verte le a felkelését, majd kényszerítette békés letelepedésre őket. A magyar és a kun seregek 1282 nyarán, valamikor augusztus közepe és szeptember eleje között ütköztek meg Hód és Vásárhely határában. A magyar haderő fő erőssége a lovasság volt, míg az Oldamur vezette kun sereg leginkább ütőképes részét az íjászok alkották. A csata három napig tartott: a magyarok és a kunok először Hód-mezején csaptak össze, a mindent eldöntő ütközet már a mártélyi síkon folyt.

A csatában IV. László serege legyőzte a kunokat és egészen a Kárpátokig üldözte csapataikat.

Ebéd nélkül nincs harc

– Múltja nélkül az embernek nincs jelene, sem jövője. Azt eleink bölcsességéből építhetjük fel. A hagyományőrzés célja az egykori értékek és tudás közvetítése, átörökítése a bennünket követő generációknak – fogalmazta meg két túróval töltött levesbetét készítése között Imre Péter, aki nélkül szinte nincs környékbeli hagyományőrző rendezvény. Ezúttal is családjával, feleségével és három lányukkal nevezett be a gasztro-lovagi tornára. A legkisebb, Kamilla szorgosan őrölte a kenyérhez való lisztet a kézi malommal, a többiek is besegítettek a tűzön rotyogó, gyömbérrel bolondított ragulevesbe. Péter felmenői földművesként élet-dolgoztak, édesapja több, mint tíz évig vezette a sóshalmi olvasókört, ott már gyerekként belevonták a programokba. Abban bízik, hogy a lányaik hozzá hasonlóan belenőnek mindebbe.

A Hód-tavi táska titka

Mindenfélével töltött Hód-tavi táskát sütött tárcsán a régmúltat idéző gasztro-kalandról nem hiányozható Vásárhelyi Ízök Fesztiváljának csapata sem. Gombás, marhahúsos, és káposztás-répás-hagymás kevert zöldséggel töltött húsmentes változattal is kísérleteztek. Mindezt kovásszal készített dagasztott tészta borította. – Régóta foglalkozom hagyományőrzéssel, mindig azt vallottam: ahhoz, hogy egy növénynek virága és termése legyen, nem hiányozhatnak a gyökerei. A nemzetünk, a hagyományaink jövője azon múlik, miként őrizzük a hajdani szokásokat – mondta Csáki Zsolt gasztroszervező, a csapat motorja.