Mese egy előkertről

Aki sok mesét olvasott, az tudja: tündérek, manók, koboldok élnek a fákon, fákban. Kevésbé lepődik meg a fatörzsön – eszébe juthat Csipike, a törpe, aki egy tölgy odújában lakik a Rettenetes Réz Úr nevű kilincscsel. Vagy A só című magyar népmese, amiben a száműzött királylánynak egy fa ürege adott menedéket.

Játék égőfüzér, a kertben fehér pöttyös, piros gombák, kis létra, csillagok a falakon, az ajtóban egy fiú, a lépcsőn egy lány – gondosan ügyelt a részletekre a ház lakója. Talán a gyerekei örömére alakította ki a minivilágot, de örül neki mindenki, aki arra jár, többször felbukkantak már képek róla az interneten is. A házikók ablakain szívecskék, a piros szív a járvány első hullámában sok megyei ablakba kikerült – így alakítja a meséket a valóság. Az ajtó fölött is az áll: Maradj otthon!

Az emberek egy része inkább a rombolásban jeleskedik, mint a kreativitásban, vagy legaláb­bis előbbinek ad teret. Ezért is érdemes megjegyezni, mennyire dicséretes, ha valaki így feldobja a környezetét. Minden arra járó kisgyerek emlékezni fog a meseházra. Reméljük, tiszteletben tartják a járókelők.