Évtizedek óta pusztul a Milkó-palota - több mint százmillió forintba kerülne a teljes felújítás

– Katasztrofális állapotban van az 1883-ban épült, a Híd, Deák Ferenc, Vár utca és Roosevelt tér közötti Milkó-palota – mondta Székely József, az egyik lakó.  – Az 1978-as födémcsere után még csak egy tisztasági festés sem történt. Nézzék meg a falakat és ablakokat, vastagon borítja a fecskeürülék – mutatta Székely József, az egykor impozáns, de egyre romló állagú palota egyik lakója. A lakóközösség azért fordult szerkesztőségünkhöz, mert megelégelték, hogy évtizedek óta semmi nem történik az egyre pusztuló épülettel.

Az épületről így ír a Lechner Ödön építész életét és munkásságát bemutató egyik kiadvány: „Az árvíz utáni szegedi újjáépítés még egy megbízást tartogatott Lechner Ödönnek és 12 társának. A városházával egyidejűleg építették a Rudolf téren az ún. Milkó-bérházat. A városképileg ugyancsak fontos épület az eklektika jellegzetes és jelentős alkotása. Arányai kifogástalanok, magassága illik a szegedi belváros egységes arculatába, az első és második emeletet átfogó sarokerkélyei a telektömb egészét elfoglaló épületegyüttes városképi jelentőségének és feladatának biztos felismeréséről tanúskodnak, mert ezek a sarokerkélyek szinte hangsúlyosabbak, mint az eklektika kötelező ritmikájából adódó, de az utcakép szempontjából valóban kevésbé jelentős középrizalitok. Ez Lechner első alkotása a franciaországi tanulmányútról való hazatérése után, az ott szerzett tapasztalatok még frissek. Ezért az épületről a francia reneszánsz formakincs elevenen árad."

– Legalább a lépcsőházat festenék le – hívta fel a figyelmünket az egyik fecskefészekből régebben sugárban kifröccsenő fecskeürülékre. A lakók egymásnak adták a szót. Hunya Péter és felesége 15 éve újították fel a lakásukat. Hiába, rendszeresen beázik. – Nem tudnak a tetővel mit csinálni. Balesetveszélyes, mert fent jön be a lakásba az áram, ott futnak a vezetékek – mutatta. – Az ablakon folyik be a víz, kiesik az ablaküveg. A külső nyílászáró rendben tartása a tulajdonos feladata – tette hozzá a bérlő.

Strifler Jánosné a ház legidősebb lakója. A 86 éves asszony 1951-ben költözött férjével az Eperháznak is nevezett Milkó-palotába. Ő arra panaszkodott, hogy nem működik a fürdőszobai vízmelegítője, mert a cső nincs behúzva a kéménybe. Hiába hívott gázszerelőt, az arra hivatkozott, hogy IKV-bérleményhez nem nyúlhat.

Simon András, aki 1961 óta lakik itt, úgy fogalmazott, a sorsára hagyták az épületet. – Pedig jó lenne, ha gazdája lenne. Az erkélyemet csirkehálóval kerítették be, hogy a darabjai ne zuhanjanak valakinek a fejére a Roosevelt téren – mutatta az erkélyét, ahol semmihez se mertünk hozzányúlni, annyira rossz állapotban van. Mivel műemlék, hozzá sem nyúlhat. Az IKV pedig azt tanácsolta neki, ne használja.

A lakók panaszaival megkerestük az IKV Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt.-t. Kardos Kálmán elnök-vezérigazgató elmondta, a műemléki védelem alatt álló épület 2009-ben társasházzá alakult, előtte 100 százalékban önkormányzati tulajdon volt.

– Amennyiben nagyobb felújítási munkálatokról van szó azt a tulajdonosok – magántulajdonos vagy önkormányzat – által előterjesztett társasházi közgyűlés keretein belül kell határozatba foglalni. Voltak felújítási tervek, de azok meghaladták a 100 millió forintos költségvetést, így nem valósultak meg.

A felújítási munkálatokat nehezíti, hogy mindenhez az örökségvédelem által jóváhagyott tervek és engedélyek szükségesek. Tekintettel a ház korára, először a gáz-, víz- és elektromos hálózatának a felmérése van tervbe véve. Ennek költségvetése is több tízmillió forint.

A társasház pénzkészlete az üzemeltetési költségeken felül ezeket a nagy összegű felújítási kiadásokat részben sem fedezi. Ezért a felújításokat gondosan mérlegelni kell. Amennyiben a magántulajdonosok biztosítják a rájuk eső forrást, akkor az önkormányzat is hozzáteszi a bérlőkre eső részt, és indulhat a tervezés, majd a kivitelezés – magyarázta a vezérigazgató. A fecskékkel kapcsolatban megjegyezte, azok védett állatok, ezért a probléma megoldása nagy körültekintést igényel.

2010 szeptemberében írtuk: „– Szakértők vizsgálták, milyen faanyagból készültek az eredeti nyílászárók, milyen kőanyagot és falfestéket használtak a hajdani építők a 2000 négyzetméter alapterületű, háromszintes épületben – magyarázta Balla Béla, az IKV Zrt. beruházási irodavezetője a hosszú előkészületet. A kész tervekkel a kezükben írták a közbeszerzési eljárást, ami nemsokára lezárul. A kivitelezővel novemberben kötnek szerződést, és jövő ilyenkorra be is fejeződhet a 180 millió forint értékű helyreállítás. Felújítják a Belvárosi híd közelében álló épület teljes tetejét 2000 négyzetméteren, ahol gondoskodni kell az egyedi mázas cserepek legyártásáról is. Bélelik a több mint harminc kéményt, elvégzik a díszbádogozást. (...) Felújítják vagy cserélik az ablakokat, rendbe teszik az összes csatornát, kifolyót, kődíszt, díszrácsot. Eltüntetik az előtetőket és a falból lógó vezetékeket, javítják a bejáratokat, kapualjakat, valamint a Stefánia felőli és a Deák Ferenc utcai két főkaput. Az eredeti terveknek megfelelő kovácsoltvas korlátokat készítenek. A változások sorából biztosan a homlokzat színe lesz a legfeltűnőbb. A negyven éve, az utolsó renováláskor rózsaszín árnyalatúra mázolt palotáról ugyanis a műemlékvédelmi felügyelet kimutatta: eredetileg nem ilyen, hanem zöldes-barnás árnyalatú lehetett a vakolat."