Máig fájó seb a kitelepítés

A II. világháború után újjáalakult Csehszlovákia célja a tiszta szláv állam megteremtése volt. A nagyhatalmak nem engedték az egyoldalú kitelepítést, csak a lakosságcserét, amiről 1946-ban írt alá egyezményt a szlovák és a magyar kormány. Míg az itthoni szlovákok választhattak, elköltöznek-e Csehszlovákiába, addig a felvidéki magyarok udvarán csendőr felügyelte a javak csomagolását, marhavagonba pakolását. Nekik nem volt döntési lehetőségük. Az országgyűlés 2012-ben nyilvánította április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének első napját emléknappá.

„Csak" az otthonukat nem hozhatták
Ambrózfalvára mintegy 30 család került a Felvidékről, közülük már csak kevesen élnek. Még most is összeszorul a szívük, ha azokra az időkre gondolnak.

[namelink name="Gyurcsi Kálmán"] 21 éves volt, későbbi felesége, Terike néni pedig 16. A szüleikkel éltek együtt Felsőszeliben. Akkoriban még nem ismerték egymást.
– Emlékszem arra, amikor megkaptuk a papírt a kitelepítés mikéntjéről és dátumáról. Nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhet, de nem adtak sok időt a sírásra: pakolni kellett. Mindenki szögelte a ládákat, csomagolta az addigi életét, és nyelte a könnyeit. Mindent elhozhattunk, csak a házunkat meg a földünket nem. „Csupán" az otthonunkat kellett otthagynunk – emlékezett vissza a 85 éves Gyurcsi Kálmánné Terike néni.

– Annyi vagont igényelhettünk, amennyit akartunk, ezt nem korlátozták, csak hordjuk el magunkat a Felvidékről! Hoztuk a jószágokat meg a szalmát is. Megadott időre jött a nagy teherautó, amelyik a marhavagonokhoz szállította a holminkat. Segítettünk egymásnak, amiben csak tudtunk. A bátyáim az első transzportok egyikével érkeztek Magyarországra, ők Baranya megyébe kerültek, a kiűzetett svábok helyére. A szüleimmel azt hittük, együtt maradhat a család. 1947. november 1-jén pakoltunk be a vagonba. Egy hétig tartott az út. A Nyugati pályaudvaron tudtuk meg, hogy Baranyában már nincs több ház, az Alföldre vagoníroznak bennünket. Ambrózfalván „utalták ki" az új otthonunkat. Siralmas volt. Felsőszeliben viszonylag nagy házunk, istállónk, takarmánytárolónk volt, itt meg szabadkürtős konyha, a fele bútor be sem fért a házba. Nem voltak istállók sem. Az állatok zöme fedél nélkül maradt – sorolta a 89 éves Kálmán bácsi.

Gyurcsi Kálmán és felesége ereklyeként őrzik a felvidéki házukról készült fotókat. A szerző felvétele
Talán a költöztetésnek köszönhetik egymást
Terike néni azt is elmondta, az ambrózfalviak kedvesen fogadták az idetelepített felvidéki családokat, megértették a helyzetüket. A sors iróniája, hogy ha nincs a kitelepítés, lehet, hogy Terike néni és Kálmán bácsi soha nem találkozik. Felsőszeli nagy falu volt, ők a település különböző pontjain laktak. Ambrózfalván ismerkedtek meg és kötötték össze az életüket 1952-ben.

– A kitelepítésbe kénytelenek voltunk belenyugodni, az életnek mennie kellett tovább. A ládák egy része, amiben elhoztuk az ingóságainkat, még ma is megvan, de a kutyánk nem enged oda senkit rajtunk kívül – mondta Terike néni.
Az idős asszony 1947 óta egyszer, férje háromszor járt Felsőszelin. A régi otthonukról készült fotót ereklyeként őrzik.

Abban bíztak, visszamehetnek
Tonkó Ferenc 94 éves. Huszonhat éves friss házas volt, amikor feleségével és édesanyjával kitelepítették.

– Ebbe a Hunyadi utcai házba költöztettek bennünket, ahol ma is lakom. Otthon szabómester voltam. Itt, Ambrózfalván két szabó is dolgozott, a harmadiknak már nem lett volna munkája. Bedolgoztam egy tótkomlósi műhelybe, majd amikor jött a téeszesítés, akkor felhagytam a szakmával, és sertésgondozó lettem. Onnan mentem nyugdíjba is – mondta Feri bácsi, akit a kitelepítés mellett egy másik tragédia is ért azokban az időkben: elsőszülött fia elvesztése.

– Tíz évig nem szedtük le a léceket a szekrényekről. Titokban reménykedtünk, hátha egyszer visszacsinálják az egészet. Amit velünk tettek, az politikai bűntény volt. Én háromszor vagy négyszer jártam otthon, Szeliben. Első utam a régi házunkhoz vezetett. Bekiáltottam magyarul, csehül szóltak vissza. Később a bátyám a benne lakótól megvásárolta a házat. Azt mondják, a seb begyógyul, de a velünk történtek sebei újból és újból felszakadnak, még most is.