Jodi Picoult: Nem ér a nevem

Két nő, egyikük a Shakespeare-drámák valódi szerzője, másikuk egy napjainkban alkotó, kezdő amerikai drámaíró. Évszázadok választják el őket egymástól, mégis mindketten egy férfi neve mögé rejtőznek, hogy hallathassák a hangjukat. 1581-ben Emilia Bassano a királyi főkamarás szeretőjeként jól ismeri a londoni színházakat, így megtalálja a módját, hogy a titokban írt műveit színpadra vigye: lefizet egy férfit, hogy használhassa a nevét.

A világ legkiválóbb színpadi remekműveinek írója azonban nagy árat fizet ezzel, mert a saját nevét kiírja a történelemből, egy másik pedig világhírű lesz William Shakespeare néven. Napjainkban Melina Green papírra veti legújabb színdarabját, amelyet az Erzsébet-kori felmenője, Emilia Bassano ihletett. Melinának nőként, négyszáz évvel később egészen más nehézségekkel kell szembenéznie, a színházi világ azonban továbbra is a férfiak terepe. Vajon Melina – Emiliához hasonlóan – hajlandó lemondani a szerzőnek járó elismerésről, csak azért, hogy színpadon láthassa a művét? A két nő küzdelmes sorsát bemutató regény magával ragadó történet ambícióról, bátorságtól és vágyakról, amely arra a kérdésre keresi a választ, milyen áldozatot képes hozni egy nő azért, hogy az életműve tovább éljen, még azon az áron is, ha a neve örökre feledésbe merül.

A könyv a szerző szándékai szerint elgondolkodtat arról, mi változott a nők helyzetében 400 év alatt, hogyan írták ki a férfiak a nőket a történelemből, illetve hogyan hallgattatták el őket régen és hogyan teszik most. „Bár a történet egy része a múltban játszódik, ez a legidőszerűbb mű, amit valaha írtam" – fogalmazott Jodi Picoult.