Szunnyadó ősi energiákat lobbant lángra műveivel V. Nagy Nándor

A flex még javában zúgott egy májusi reggelen a hódmezővásárhelyi ház melléképületében, az idő múlásának rozsdás jeleit csiszolta le az emberkéz alkotta vasdarabokról. Majd napra pontosan két hónappal később, már egy megtelt múzeumi térben állva súgja valaki bele a tömegbe: tíz éve nem állított ki.

Ősi energiákat idéz meg

A lét művészete című kiállítási anyag egy ötven éves korára önazonosságra lelt művész egyszerre békés és felkavaró kinyilatkoztatása. V. Nagy Nándor képzőművész szobrainak rozsdátlan, a lélek szabadságát hirdető, kitárt karjainak látványa bennünk szunnyadó ősi energiákat lobbantanak lángra. A földtől elrugaszkodni vágyó, a fejlődés, az útkeresés, az univerzális energiák felé ösztönösen vágyó ember jelképeiként. A lét művészete a Tornyai János Múzeum emeleti csarnokában várja közönségét.

Repülni vágyó lélekkel

– nyilatkozta lapunknak az alkotó. Majd mesélt 50 esztendő számtalan holtpontot hozó, az ember és a világ kapcsolatát firtató útkereséséről, az alkotói munka alapját jelentő önazonosságról. Tíz évvel ezelőtti Genezis – Bennünk veszi kezdetét című kiállítása a földközeli lét állapotát járta körbe, a most még két hétig látható kiállítási anyag légiesebb, anyag használatában is könnyedebb, már-már lebegő munkái inkább a repülni vágyó lélek lenyomatai. A zömében kő, vagy fa és fém ötvözetéből készült szobrok szándéka szerint felébresztik létezésünk ősi energiáit. Emlékeztetve a földtől való elrugaszkodás igényére, a lélek szabadságára, arra, hogy a magunk belső világára reflektáljunk.

A lét kérdései

Az alig több mint egy évvel ezelőtti, Makón bemutatott Humán című tárlatára már A lét művészetének előfutáraként tekint. Az ember és az univerzum kapcsolatát kereső, a világ teremtését kutató munkáival olyan filozófiai kérdéseket boncolgatott, minthogy kik és miért vagyunk. Létezik-e vajon a közös emberi tudat, a nagy közös lélek, az egyetemes, egyesített univerzális egység? Majd közeledett élete ötvenedik évének idei fordulópontja: – Éreztem, ahogy szinte kézzelfoghatóvá válik az idő. Ötven évesen az ember túl van azon, hogy meghatározza magát; megérkezik oda, ahol azt tehet, amit tenni akar. A spirituális útkeresés nálam az alkotói munkában manifesztálódott – magyarázta. És bár kétkedése nem szűnt meg, mindig is kutató, kísérletező marad, előbbre jutott kérdései megválaszolásában.

– Voltak holtpontok, a lét kérdéseinek feszegetése, az emberi és művészi útkeresés kétségei sok energiát felemésztenek, de a mérleg előbb-utóbb pozitív irányba billen. A képzőművészet szerintem több annál, mintsem múzeumi, vagy otthonok falai között kiállított tárgyak létrehozása. A tárgyak lényegében az alkotói üzenetek hordozó eszközei. Nem csupán szórakoztatunk, netán tereket díszítünk, hanem a múltból értéket mentünk és a jelen általunk felfogható szenzorain keresztül üzenünk a jövőnek. Úgy vélem ez a képzőművészet értelme.

Ősi jelképeket értelmezve

– hangsúlyozta.

Ahogy Nagy Imre művészettörténész, nyugalmazott múzeumigazgató fogalmazott: a régi korokat idéző, archaizáló művészet az, amely továbbviheti a 21. századi művészetet, és át is mentheti abból a válságos korszakból, amelyben élünk.

Spirituális útkeresés

Az ég felé törő szobrok ugyancsak tiszta gondolatú, ám valamivel sötétebb tónusú, mélyebb hangvételű festményekkel és grafikákkal alkotnak szoros egységet. Az egyértelmű ember, illetve állat ábrázolások mellett az úgynevezett animalizált ember a korábbinál is hangsúlyosabban jelenik meg a mostani tárlaton. Utóbbiról V. Nagy Nándor úgy fogalmazott: az európai kultúra egyik bölcsőjét jelentő minószi kultúrára utal vissza a félig ember, félig bika formájú lény által, illetve Ariadné fonalát idéző motívumaival. Ezzel az eredendő isteni kapcsolatra, a hozzá vezető útra szeretné felhívni a figyelmet, hogy honnan is kaptuk ezt a mérhetetlenül gazdag és összetett ajándékot, az életet. 

– mondta.