Összeköt és szétválaszt a pacal

Három vármegye legjobb pacaljával, az étel koronázatlan királyainak részvételével rendezik meg a hétvégén a XV. Pacalpárbajt a tápéi Diófa vendéglőben. A vendéglátó Diófába három vármegye legjobb pacalosai érkeznek a hétvégén a XV. Pacalpárbajra. Bács-Kiskun vármegyéből a szabadszállási Zöld Ász, Békésből a békési Kira Vendéglő és a szegedi Fasor kínálja majd a főztjét a szervező Diófa pacaljai mellett. 

Pacalkritikák a Facebookon

Kékesi Márk szociológus, szociálpszichológus, egyetemi tanársegéd sokoldalú ember. Tanított a Szegedi Tudományegyetemen, aztán feladta szegedi karrierjét, hazaköltözött Budapestre, elvégzett egy OKJ-s képzést és villanyszerelőnek állt. Mi most mégis a pacalról kérdeztük. Márk néhány éve kezdett el pacalkritikákat írni Facebook-oldalán, amelyek egyre népszerűbbek. Nem tartja kizártnak, hogy egyszer kötetbe rendezve is olvashatóak lesznek majd művei, amelyek mindig egyszerre szólnak a helyről és az ételről. Azt is elárulta, nagy álma, hogy egyszer együtt pacalozhasson a gasztronómiai érdeklődéséről is ismert Németh Szilárddal, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárával, országgyűlési képviselővel.

Nem a szegények pörköltalapanyaga

– Lehet, hogy az íze, jellegzetes textúrája, illata, vagy az a tény, hogy az állat gyomorfaláról van szó, teszi megosztó étellé a pacalt. Szociológusként azonban máshol is keresném a magyarázatot. Az étkezési célból levágott állatok színhúsa sokáig az egyszerűbb néprétegek számára elérhetetlen luxuscikk volt, maradtak hát a feldolgozás során megmaradó, ehető, de kevésbé magas presztízsű részek, mint a zsírszalonna, a farhát vagy a belsőségek. Napjainkban – részben az állami támogatásnak köszönhetően – egy kiló sertéscomb vagy csirkemell olcsóbb, mint egy kiló pacal, így az árbeli különbség már nem differenciál, a pacal már régen nem a szegények pörköltalapanyaga. A társadalom azonban lassan felejt, a régi beidegződések sokáig velünk élnek: a sertés vagy a vágómarha kevésbé nemes részei a középosztályosodó világban is lenézett, amolyan maradékételek, amelyeket "rendes" ember nem fogyaszt. Ez persze inkább felhívás keringőre korunk gasztro-lázadóinak, akik pont korábbi lenézettsége miatt is kedvelik ezt az alapanyagot – fejtette ki véleményét Kékesi.

A gyomor tartalma

– Eleve megosztó, mert belsőség. Meg hát ugye a gyomor tartalma miatt további sztereotípiát belepakolnak az emberek, nagy valószínűséggel ez lehet az oka. Meg ugye el lehet készíteni nagyon rosszul, és ha valaki úgy kóstolja meg először, akkor az probléma – mondta Répás Norbert, a szegedi Fasor vendéglő üzletvezetője. Ők 1981 óta főznek pacalt, Norbert édesapja és nagypapája kezdték a pacalfőzést. 

Nincs középút

– A pacallal nincs középút – jelentette ki a békési Ásós Géza.

– A pacal nem rántott csirkemell. A rántott csirkemellet nehéz elrontani, persze azt is el lehet. A pacalban nagyon sok hibalehetőség van. Az első pillanattól kezdve teljesen az utolsóig, hogy ha például nincs nem normálisan megtakarítva. Sok embernek azért van kellemetlen tapasztalata a pacallal, mert szagos, vagy nyers, vagy szét van főzve. A pacal bizalmi étel. Azt vagy tiszta kézből veszed el, és olyan embertől, akitől már ettél. Én fiatalon nem ettem meg senki pacalját, csak az anyámét, mert tudtam, hogy napokig abálta, takarította, tisztította. Azért gondolom, hogy megosztó étel, mert sok benne a hibalehetőség, illetve bizalmi étel – magyarázta a közismert vendéglős.

Gyerekkora óta pacalos

– Világéletemben pacalos voltam. Már gyerekként is imádtam a pacalt. Amikor a szüleimmel mentünk Trabanttal bevásárolni Kecskemétre havonta egyszer, volt útközben egy ilyen pacalos, úgy hívták, Pacalos csárda. Mindig megálltunk. Én azóta nagyon szeretem a pacalt – mondta a szabadszállási Zöld Ász tulajdonos-üzletvezetője, Szabó Imre.