2 órája
Flamann Ildikó élete a kerámia
A népi iparművész fazekas, a pusztaszeri Flamann Ildikó életébe is beleszólt a covid-vírus, ami a szívét is megtámadta, megviselte, de amint kiheverte, dolgozott, dolgozik tovább. A mai napig készíti megrendelésre a szebbnél szebb kerámiákat, melyek egyébként házának minden négyzetméterén is megtalálhatók. Flamann Ildikót otthonában látogattuk meg, ahol társa a kutya, Apor és a két macska, Gerzson és Micmic.
Flamann Ildikó pusztaszeri házánál a kapuban a blöki, Apor képezte akadályt kellett először leküzdenem. Alig akart beengedni: ismerkedett, szaglászott, bújt. Az állati triumvirátust a két macska, Gerzson és Micmic teszi teljessé. Míg beértünk a házba, elmesélte: a covid-vírus nagyon megviselte, ráment a szívére, mintegy 60 százalékosra csökkentve kapacitását, többet és sűrűbben pihen munka közben.
Flamann Ildikó fél évszázada
A házban mindenütt kerámián pihen meg a szem, a konyhában – ahol beszélgettünk – a mosogató mögötti 3 négyzetméteren 300 különböző csempét helyezett el, valóban nincs köztük két egyforma. Nagy a változatosság, 51 év alatt a megformált, kiégetett agyag szinte minden alakban kikerült a kezei közül, kedvencei a meseképek, azok közül is a 2013-ban készült Kacorkirály, amit végül egy szegedi óvodának adott el.
Tapintható mesevilág
Látássérült gyerekeknek készítettem megfogható képeket, az első ilyen kiállítást Jankovics Marcell nyitotta meg, nagyon megtisztelő volt. A Tapintható mesevilág című tárlat eljutott Ópusztaszerre, Budapestre, Siófokra, Pécsre, Miskolcra, Szentesre és Szegedre. Jó lenne újraindítani
– mondta a 66 éves Flamann Ildikó. Tíz éve, 2014-ben költözött Kistelekről – előtte Felgyőt és Csanyteleket érintve – Pusztaszerre, a ház kiválasztásában Máté Gábor polgármester is segített, fontos volt, hogy a műhelynek is legyen helye. A fazekasságot szülővárosában, Vásárhelyen tanulta és gyakorolta a Majolikagyárban. Az ottani pályatársak közül jó a kapcsolata Forró Istvánnal és nejével, Ágoston Máriával, utóbbi mikor népi iparművész lett, segített neki a festésben.
– A megrendelőkkel megbeszéljük, mit, milyen tárgyat szeretne. A megvalósításban azonban szabad kezet kapok, ehhez ragaszkodom, és úgy érzem, eddig nem okoztam csalódást. Sajnos, az emberek pénzével együtt az érdeklődés is csökkent az ilyen termékek iránt – mondta a népi iparművész. Keze alól, becslése szerint, legalább 20 ezer alkotás került ki. Azon kevés fazekasok közé tartozik, aki a korongozástól, az égetésen át a díszítésig mindent maga csinál. Öt éve még 10-12 órát dolgozott, ma már, mivel kevesebbet bír „csak” 6-8 órát. Ami bizony kemény fizikai munka.
– Mikor meglátják a korongozást, azt mondják: ez egyszerű, könnyű. Ilyenkor mindig azt mondom: rendben, próbálja ki és csinálja csak egy napig, vagy egy óráig.
Még (többször) 5 évig folytatja
Hogy meddig folytatom? Mindig azt mondom, 5 évet még biztosan dolgozom, aztán a leteltével újra elmondom ugyanezt. Ameddig tudom, csinálom, még nem tervezem abbahagyni. Az elmúlt esztendők nagyon, halálosan nehezek voltak, de nem adom fel. Lányaim, Fanni és Helga, valamint az unokák, Borbála, Zsombor, Sára, Kadosa és Zoárd sokat jelentenek, sok örömöt okoznak
– mondta búcsúzóul Flamann Ildikó, aki még azt is elárulta: kedvenc időtöltése a kvíz, nála is tartanak kvízeseteket.
