A feleségét és a három kislányát is megölte a susáni lelkész, majd önmagával is végzett

A hódmezővásárhelyi Dilinka temető fő során található egy síremlék, amelyben 5 halott nyugszik. Apa, anya és 3 gyermekük. Elhalálozásuk éve mindannyiuknak ugyanaz, 1944. A sír mellett elhaladók talán nem is sejtik, milyen tragédia történt a Nagy családdal. Herczeg Sándor író, újságíró, politológus dolgozta fel a 80 éve eltemetett család utolsó óráinak történetét. A síremléknél találkoztunk.

A legkisebb csak 5 éves volt

– Néhány sírral arrébb nyugszanak a nagyszüleim. Gyermekkoromban, a temetőlátogatásaink egyikén édesapám mesélte el, hogy Nagy Béla családjával mi történt. Ezt ő is hallomásból tudta. Megmaradt bennem ez a történet és amikor az elmúlt 150 év hódmezővásárhelyi bűnügyeit dolgoztam fel, eszembe jutott és kutattam utána. 1944 szeptember végén a szovjet csapatok már lőtávolságnyira voltak Vásárhelytől. Felekezettől függetlenül az egyházi személyekben jogos félsz élt, hogy az oroszok hogyan viszonyulnak majd hozzájuk. Volt példa bebörtönözésre, kivégzésre. A korabeli sajtó is ráerősített a félelemre, hiszen jöttek hírek erőszakról is, főleg a nőkkel szemben – mondta Herczeg Sándor. 

Valószínűleg ettől tartott Nagy Béla is. A felesége 40 éves szép, fiatal nő volt, a kislányaik is gyönyörűek voltak, Irén Zsuzsánna 14, Zsuzsánna Mária 9, Ilona Erzsébet pedig 5 éves.

Herczeg Sándor szerint a félelem miatt elborulhatott Nagy Béla elméje

– 1944. szeptember 26-ra virradóra a 40 éves Nagy Béla arra az elhatározásra jutott, hogy végez a családjával, mert attól tartott, hogy nem tudja megvédeni őket az oroszoktól. De nem zárnám ki azt sem, hogy a félelemtől elborult az elméje. Egy visszaemlékezésből tudjuk, hogy mi történt a Sugár út 11. szám alatt, ami ma már Tornyai utca. Először a feleségét, Tóth Zsuzsánnát ölte meg, egy törölközővel fojtotta meg. Erre Ircike felébredt és segíteni akart az édesanyjának, de az apa egy papírvágó késsel leszúrta. Zsuzsókát és Ilikét álmában ölte meg, majd átöltöztette őket, Ircikét az édesanyja mellé fektette, a kezüket összekulcsolta, a két kicsit pedig az ágyukba fektette. Ő maga magyaros ruhába öltözött, búcsúlevelet írt a szüleinek, amiben Isten bocsánatát is kérte a tettéért, majd felment a padlásra és felakasztotta magát – mesélte el a kutatásai alapján Herczeg Sándor.

A fiákeres talált rájuk

Másnap a szemközt lakó fiákeresnek tűnt fel, hogy a paplakban ég a villany. Mivel nem volt mozgás a házban, azt hitte, hogy elutaztak és az érvényben lévő elsötétítési kötelezettség miatt intézkedni akart. Létrára mászott és benézett az ablakon. Ekkor tárult elé a tragédia. Azonnal értesítette a hatóságokat. Két nappal később, szeptember 28-án temették el a családot a Dilinka temetőben. A református egyháztól díszsírhelyet kaptak. Középen a szülők nyugszanak, a gyermekek pedig rajtuk, keresztben. A temetésen, mivel addigra kijárási tilalmat is hirdettek, csak a lelkész és Nagy Béla szülei vettek részt. A síremlék később készült, Nagy Béla egyik, deportálásból hazatérő barátja jóvoltából.