3 órája
Csongrádi művésztelep: szabadban szabadon (Videó)
Hat országból érkeztek képzőművészek a nyáron a PleinAir Nemzetközi Alkotótelepre. A csongrádi művésztelep alkotásaiból csütörtökön nyílt kiállítás az SZTE Rajz-Művészettörténet Tanszéken.
Szabadban szabadon – kezdettől fogva ez a mottó adja meg az immár 34 éves múlttal rendelkező csongrádi PleinAir Nemzetközi Alkotótelep sava-borsát. Ez a csaknem három és fél évtized azonban, noha markáns merítés, mégsem öleli fel a csongrádi alkotóbázis teljes történetét. A forrásig egészen a hatvanas évekig kell visszatekiteni, amikor már a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulói a Körös-toroki városban töltötték nyári gyakorlatukat. Majd diplomaszerzésük után öt fiatal művész, Aranyi Sándor, Klimó Károly, Nagy Gábor, Szikora Tamás és Dienes Gábor hivatalosan megalapította a csongrádi művésztelepet. 1975-ben megkapták bázisul a várostól a Csongrádi Alkotóházat.
Francia mintára alapult a csongrádi művésztelep
A kilencvenes évek elején meghívást kaptam a dél-franciaországi mirabeli művésztelepre. Az a miliő úgy megtetszett, hogy következő évben Csongrádon is megcsináltuk
– idézte fel a PleinAir Nemzetközi Alkotótelep kezdeteit Aranyi Sándor, a művésztelep ötletgazdája és vezetője, a Szög-Art Művészeti Egyesület elnöke.
– A plein air azt jelenti, hogy a szabadban. Erre van lehetőség a csongrádi művésztelepen, de lehet műteremben is dolgozni. Van külön szobrász- és grafikai műhely, festő műterem, sőt bronzöntő műhely is. Tehát a mi esetünkben nem csak azt jelenti, hogy a szabadban, hanem azt is, hogy szabadon. Bárki bármit alkothat, nincsenek megkötések – folytatta a festőművész.
Elmondta azt is, hogy a művésztelepen az alkotóknak lehetőségük van a művészeti ágak közötti barangolásra is. A festő belekóstolhat a szobrászatba, a grafikusok a festészetbe.
Eklektikus és impulzív kiállítás nyílt
A hagyományokhoz híven idén is júliusban népesítették be a művészek a Öregszőlőkben található alkotóházat. Hat különböző országból érkeztek képzőművészek, és két héten át alkottak. Munkájuk gyümölcseiből augusztus elején nyílt nagyszabású kiállítás a csongrádi Városi Galériában. A tárlat anyagának jelentős részét immár a szegedi közönség is megtekintheti, ugyanis a művekből az SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszéken nyílt kiállítás csütörtökön.
Váraljai Anna művészettörténész megnyitó beszédében sajtóforrások alapján felidézte, hogy hogyan változott az évek során a művésztelep megítélése. Elmondta, hogy míg 1995-ben még azt írták a csongrádi művésztelepről, hogy elszabadultság és némi erkölcsi bizonytalanság jellemzi, három évvel később már „Európai központ a Szőlőhegyen” címmel cikkeztek a telepről.
– Nagyon eklektikus és impulzív mindig a csongrádi alkotótelep kiállítása, ami abból fakad, hogy mindenki átmegy egy picit kísérletezőbe. Tehát hozza magával ez a művésztelepi hagyomány, hogy más alkotói módba, más lélekállapotba helyeződnek el a művészek, mint ami az otthoni, hétköznapi életük során jellemző rájuk. Azért is fantasztikus egy ilyen művésztelep, mert az alkotók csodálatos összekapcsolódását is eredményezi – mondta el a művészettörténész.
A városiak szívükbe zárták a művészeket
Aranyi Sándor kiemelte, hogy a művésztelep szorosan összeforrt a város nevével, az alkotók érzik a lakosság szeretetét.
– A legjelentősebb kulturális esemény Csongrádon. Minden kiállításmegnyitón rengetegen vannak. Hogy hozzánőtt a városhoz, az abban is megnyilvánul, hogy a lakosok beállítanak a művésztelepre csak úgy egy kosár fügével vagy egy láda egyéb gyümölccsel, zöldséggel. Van, aki csak leteszi a küszöbre, és megy tovább – mesélte a festőművész.
