Polgárőrök

Nem akarok menőzni, de ha már a díjakról van szó ezen az oldalon, elmondom, hogy szerkesztőségünk kapta meg idén az Országos Polgárőr Szövetség Sajtódíját, amelyet a napokban vett át Gidró Kriszta főszerkesztő Túrós Andrástól, a szervezet elnökétől. Ezt amúgy a hétvégén meg is ünnepeltük, de most nem ez a lényeg, hanem a polgárőrség, vagyis a polgárőrök.

Emlékszem, hogy kezdetben, 1991-ben a még Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége néven működő csoporttagjaira sokan furcsán néztek, megmosolyogták őket, hogy mit is akarnak. Csakhogy azóta nagyot fordult a világ, és a polgárőrség kinőtte magát. A most Országos Polgárőr Szövetség nevű egyesület már régen nem csak azzal foglalkozik, hogy a tagjai járőröznek esténként a településeken. A napjainkban már majdnem 70 ezer tagot számláló polgárőrség talán az egyik legnagyobb segítség több kistelepülésen, vagy éppen városban.

Nekem egy polgárőr haverom van, aki a munkája mellett minden percét a polgárőrséggel tölti. Természetesen járőröznek is, de egy sor más feladatot is magukra vállalnak. A rendezvények biztosításán túl folyamatosan szerveznek adománygyűjtéseket is. Nem egyszer volt példa arra, hogy egy kismamának szereztek babkocsit, vagy éppen egy idős embernek járókeretet. De őket is hívják, ha egy eltűnt embert kell megkeresni, vagy ha éppen egy kóbor kutya riogatja az utca lakóit. Arról pedig nem is beszélve, hogy a határvédelemből is komolyan kiveszik a részüket. Szóval a polgárőrség felnőtt, és nyugodtan büszkék lehetünk rájuk.

A díjat pedig köszönjük!