Az étel összeköt

Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor még éltek a nagyszüleim, és időnként meglátogattam őket, még le se ültem, már hozta nagyanyám az összes elképzelhető kaját, ami otthon volt a hűtőben vagy a kamrában. Nagyapám pedig a pálinkával csinálta ugyanezt. Onnan jutott eszembe ez az egész, hogy a hétvégén ügyletes voltam, összevissza rohangásztam, és számtalan rendezvényen voltam. A Szent Gellért találkozón, a röszkei családi napon, de még a Jerney iskola sportnapján is egy közös dolog volt: a kaja. A pacalpárbajról nem is beszélve, hiszen az meg csak arról szólt. Szóval nem tudom, hogy van-e a világon még egy olyan nép, mint mi, akik ennyire szeretnek enni. Nem véletlen mondogatják sokan, hogy az étel összeköt. Ahol étel van, ott általában nyugalom is van, kivéve, ha a nap végére a pálinka-sör kombó győz  a falunapokon.

És az is érdekes, hogy nagyjából mindegy, mit eszünk, a hatás ugyanaz. A gyerekek a Gellért napon virslit kaptak, Röszkén krumplis tarhonya, káposztás nyúl és palacsinta is volt, a Jerney sportnapján meg minden, amit csak el tudnak képzelni. És az ételnél magánál már csak annak az elkészítése kovácsolja össze jobban az embereket. Elnézegettem a főzőverseny csapatait, a suliban pedig a szülőket, és látszott, hogy amíg készült a kaja, minden oké volt. Jót beszélgettek a társaságok, ha valaki elfelejtett sót hozni, nyugodtan kérhetett a mellette ülő idegentől, gondolkodás nélkül segítettek egymáson. Úgyhogy azt javaslom, hogy ha tehetik, főzzenek közösen. Bár vége a nyárnak, így a szabadtéri bográcsozásoknak és szalonnasütéseknek is, azért lehet azt otthon is csinálni. Jó étvágyat!