JEGYZET – Mesterséges vágyaim

Manapság szinte minden a mesterséges intelligencia körül pörög: a tanárok MI-t használnak arra, hogy kiszúrják a diákok MI-val készült dolgozatait, a MI segít programozni, a MI képeket alkot helyettünk. Sőt, bemondóként olvas fel híreket a híradóban vagy a gyárban a szalag mellett álló robotkollégáit irányítja. A mesterséges intelligencia elveszi a munkánk?
Hát, van, amit egészen biztosan el fog, de az viszont egyáltalán nem biztos, hogy elsőre eltalálnánk, hogy melyik állásokat veszélyezteti leginkább korunk legújabb, egyszerre csodált és rettegett vívmánya.

Persze erre is van rengeteg lista (akár a MI-t is megkérdezhetjük róla), ezekből szemezgetve kiderül, hogy lehet, hogy a grafikus, a szoftverfejlesztő, a telemarketinges, a pénzügyi elemző, a reklámszakember, sőt, még talán az újságíró is kenyér nélkül maradhat, ha belelendül a mesterséges intelligencia és letarolja a munkaerőpiacot. Ha így lesz, hát így lesz, legfeljebb alkalmazkodunk hozzá, eddig is ez, meg a tudásvágy vitte előbbre az emberiséget.

Ami viszont aggaszt, az az, hogy a listákon szereplő munkák legalább fele kreatív ipar. Szerintem nem pont ezért hozták létre a mesterséges intelligenciát.

Segítsen, de ne írjon helyettem dalszöveget, ne fessen helyettem giccses képet gombolyaggal játszó kiscicákról, ne készítsen helyettem fotókat egy toszkán ház enteriőrjéről, és ne írjon helyettem verset a szerelmemnek.

Sokkal inkább vágyom olyan irányú fejlesztésekre, mint a szárítógépből maguktól kimászó intelligens ruhák, amik rögtön a vasalórobot vasmarkába vetik magukat, amint lejárt a program, vagy a mosogatógépből intelligensen a helyükre vándorló tányérok.

Na, tudósok, ezen tessék fáradozni!