Filmkritika: Az apokalipszis ötödik lovasa

A karakter, nevezetesen Furiosa már a legutóbbi részben is szerepelt, sőt sokak szerint nem is maga a címszereplő, Max volt a film főhőse, hanem a Charlize Theron által alakított Furiosa imperátor. Most hivatalosan is az ő történetét ismerhetjük meg, ami előzményeként szolgál a 2015-ös filmnek. Ezúttal nem Charlize Theron, hanem Anya Taylor-Joy látható a főszerepben, az első számú antagonistát pedig nem kisebb sztár alakítja, mint Chris Hemsworth. Furiosán kívül van egy másik nagyon fontos visszatérő karakter, nevezetesen Halhatlan (sic!) Joe, akit a 2020-ban elhunyt Hugh Keays-Byrne helyett ezúttal a viszonylag ismeretlen Lachy Hulme alakít.

Sokadmagammal mondhatom, hogy a 2015-ös film engem kilóra megvett, és már csak azért is a csodájára jártam George Miller rendezésének, mert közel a 70-hez képes volt olyan akcióorgiát levezényelni, ami elképesztő látványával és őrült tempójával szinte bármelyik mai akciófilmet lealázza. Most megnézve a Furiosát, bátran állíthatjuk, hogy Miller a „járt utat a járatlanért el ne hagyd” aranyszabályát követte, vagyis az új rész is hasonlóan őrületes lett, mint A harag útja. Hasonlóan, de azért nem teljesen. Mert bár a fenti aranyszabály követése jó ötlet volt a rendező részéről, ám akkor, amikor egy film első része ennyire unikális és lenyűgöző, óhatatlan, hogy a nézői elvárások is az egekbe szöknek a folytatást illetően. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ugyanazt a viccet, legyen az bármennyire is zseniális, másodikra már sokkal kevésbé értékeljük.

Tény tehát, hogy a legújabb Mad Maxet sajnos már nem fűti az újdonság varázsa. Furiosa, illetve az ő személyes bosszúhadjárata azonban van annyira érdekes, hogy ne sírjuk vissza magát Maxet, és ki kell emelni a Chris Hemsworth által alakított Dementust is. Hemsworth zseniálisan visszataszító ebben a rendkívül izgalmas szerepkörben, nem egyszer ellopva a showt Furiosa elől. És ha már a zsenialitásról van szó, mindenképpen ki kell emelni azt a legalább húsz perces autós üldözéses jelenetsort, amelyhez foghatót még nem igazán láthattunk máshol. A jelenet utáni csendet mind a mozivásznon, mind a moziteremben szinte vágni lehetett. Érdekesség, hogy pont ebben a húsz percben nem szerepel Dementus karaktere, és egyébként nagy kár, hogy ez még a film első felében történik, vagyis ekkor nagyjából túlvagyunk a csúcsponton, már ami a legjobb akciójelenetet illeti.

Amikor nincs akciózás, akkor karakterépítés zajlik, és ebben a Furiosa nem annyira erős. A csendesebb, lírainak szánt részek, illetve mindazok, amelyek két látványos akciójelenet között húzódnak meg, nem mindig képesek fenntartani a figyelmünket. A harag útja nézése közben egyetlen alkalommal sem kalandoztak el a gondolataim, most viszont ez megtörtént, nem is egyszer.

Anya Taylor-Joyt egyébként nem érheti panasz, mint ahogy a kislány Furiosát alakító Alyla Browne-t sem. Neki, mármint Browne-nak, tizennégy éves kora ellenére ez már a hatodik filmszerepe, Taylor-Joy pedig jelenleg Hollywood egyik legkeresettebb színésznője. És hogy indokolt-e a filmen lévő tizennyolcas karika? Abszolút. Bár a mai nézőnek már jóval magasabb az ingerküszöbe, mint a huszadik század szülöttének, a Furiosa nem egy megbotránkoztató felvételt tartalmaz, és persze elejétől a végéig ultraerőszakos, akárcsak valamennyi Mad Max-opusz.

6/10