Könyvajánló – Jo Callaghan: Egy szempillantás alatt

Kat Frank főfelügyelő hosszabb kihagyás után tér vissza a rendőrségi munkához, magánéleti válsága után szeretne inkább irodai munkát végezni. A főnöke egy pilotprogram élére állítja, amelynek keretein belül egy ODA – Okos Detektív Asszisztens – segítségével döglött aktákat, eltűnési eseteket néznek át újra a maroknyi csapatával. A rendőrfőnök célja, hogy Katen keresztül bebizonyítsa az emberi munkaerőn spórolni vágyó feljebbvalóknak, hogy egy gép nem helyettesítheti a hús-vér nyomozók munkáját. Kat megkapja a Lock nevű ODA-t társnak, aki egy karkötő révén mindig vele lehet. Lock amellett, hogy tizedmásodpercek alatt olvas el egy könyvet, villámsebesen veti össze az adatokat, és pengeéles logika alapján vonja le a következtetéseit, megtévesztően emberi külsővel rendelkező hologramként is megjeleníthető. Kat és az ODA már az első ügy kiválasztásánál konfliktusba keverednek, végül, hogy bebizonyosodjon, a logika vagy a megérzés és a rendőri szimat erősebb, a csoport párhuzamosan kezdi el vizsgálni két fiatal férfi eltűnését. Nem kell sok idő, hogy új nyomokra találjanak, és az is hamar nyilvánvaló lesz, hogy Kat vágya a veszélytelen és nyugis új munkakörről nem most fog megvalósulni.

Kat nem hisz abban, hogy egy gép el tudja végezni a nyomozók munkáját, Lock pedig nem ért olyan alapvető emberi dolgokat, mint a szarkazmus, vagy hogy miért fontos a szemébe nézni egy gyanúsítottnak, azt pedig végképp nem, miért nem lehet telefonon közölni egy áldozat családjával a rossz hírt, ha ezzel időt spórolhatunk. A nyomozás mellett érdekes látni, hogyan csiszolódnak össze végül a szereplők és mennyire meg tudja könnyíteni, fel tudja gyorsítani a munkát a mesterséges intelligencia. Lock fejlesztőjének nem titkolt célja, hogy az MI segítségével újrastrukturálja a rendőrséget, kizárva ezzel a korrupció, a rasszizmus, a szexizmus minden lehetőségét. De vajon, ha kivesszük a képletből az emberi érzelmeket, megfigyeléseket és következtetéseket, mi marad?