2 órája
Az utolsó óra
Minden évben megígérik, hogy most kellett utoljára, aztán a következőben sem marad el a tortúra. Mármint az óraátállítás, ami évente kétszer alkalmanként még heteken át érezteti – többnyire negatív – hatását. Legutóbb múlt vasárnap kellett vele foglalkoznunk.
A téli és a nyári időszámítás váltakozására hazánkban a legtöbben úgy emlékeznek, mint a múlt rendszer öröksége. És valóban, 1954-ben 3 évre vezették be, majd 1980-ban véglegesen – de volt már hasonló, átmeneti rendszer az első és a második világháború idején is, nagyjából egész Európában. Az indok mindig a takarékosság volt. Mostanában a szakemberek a hátrányokat hangsúlyozzák inkább, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint pedig a nagyon nagy többség a háta közepére sem kívánja. Ezért is döntött úgy az Európai Unió úgy még 2019-ben, hogy ez volt az utolsó óraátállítás.
Óraátállítás – meddig még?
Aztán az uniónak fontosabb dolgai is támadtak – járvány, energiaválság, háború - , mint hogy ezt a gyakorlatba átültesse, és maradt minden a régiben. Ugyan született egy határozat, hogy a tagállamok kezdjenek ez ügyben egyeztetéseket, erről viszont azóta sincs semmi hír. Maradt a bosszankodás, az életritmus időről időre visszatérő megzavarása, meg a reménykedés, hogy semmi nem tart örökké.
Vasárnap mindenesetre átálltunk a téli időszámításra. Természetesen ezúttal is sok helyen olvastuk, hogy most aztán tényleg elfelejthetjük, soha többé nem kell vele foglalkoznunk – én azonban, bocsássák meg nekem, a korábbi tapasztalatok alapján kissé szkeptikus vagyok. Hogy igazam volt-e, tavasszal kiderül.
