JEGYZET – Kellene az áramszünet

Hofi Géza az egyik nagy kedvencem, és gyanítom, a generációmban még sokaknak. Jókat és harsányan nevettünk viccein, úgy is, hogy tudtuk: minden szava, minden, amivel bírálta társadalmunkat, a politikusokat, igaz. Most az egyik dala jutott eszembe, a Próbálj meg lazítani! A refrénje a következő: Lazítani, próbálj meg lazítani, Nem győzlek tanítani, Hogyan csináld. Kell egy kis áramszünet, Időnként mindenkinek, És aztán megint mehet, Minden tovább. Olvasva is dúdoljuk.

A lazítást, a teljes ellazulást és pihenést nehéz elérni, és ha „rágörcsölünk” egyre nehezebb és idővel reménytelenné válik. Jelentem: szombaton lazítottam. A szegedi Dankó Pista Nótakórus Ópusztaszerhez közeli, erdőben megbúvó „rejteken” ünnepelte Varga Sándorné Ida mama 80. születésnapját, és rajta kívül még két nyolcvanas vett részt a kerti partin, Tóth Imréné Irénke, aki áprilisban volt és Bózsóné Gulyás Margit, aki októberben lesz 80 éves. Nagyszerű pörkölt, beszélgetés, és a hangulatról sokat elárul, Ida mamáék még mosogatás közben is daloltak.

Másnap Antal Imre plébános megható kisteleki búcsúmiséjén ültem a Szent István király-templomban. Az atya mindig aktuális, vasárnap megemlítette az olimpia pénteki megnyitójának képeit, a keresztény érzéseket sértő performanszt, az azt követő felháborodást, média- és Facebook-cunamit. Még most is téma. És feltette a kérdést: „Vajon nekünk kell megvédeni Istent? Nem, Ő véd meg minket. Nem Istent kell megvédenünk, hanem egymást és nem Jézussal kell jót tenni, hanem egymással, és akkor vele is jót teszünk”. Én teszem hozzá: ahhoz, hogy valamit elfogadjunk, nem kell naponta emlékeztetni a létezésére. Próbáljunk meg lazítani. Mert tényleg kell egy kis áramszünet (pl.: szurkolás). Mindenkinek. És aztán megint mehet minden tovább.