Fényszósz

Kiváltképpen. Kifejezetten. Felettébb. Mariska kedvelte a huncutkodást. Nem, most nem a hálószobára kell gondolni. Huncutkodást a szavakkal. Olykor, amikor szűk és sötét dobozba gyömöszöltnek érzett agya inkább rövidebb, mint hosszabb időre megszabadult a szorongástól, szívesen szórakoztatta magát. Vegyük például azt, hogy bumlizik. Szótő: bum, a lizik pedig a lassító képző. Vagy ott van a játszik. Szótő: játsz, az ik pedig a szórakoztató képző. Nem szabad sokat morfondírozni, Mariska szerint rá kell vágni az elsőt, ami eszünkbe jut. Éppen az a lényeg, hogy közben izibe’ galoppozó kiscsikó lendületével eresszük szabadon fantáziánkat. Hopp. Már ott is a mosoly.

Higgyék el, Mariska pontosan tudta, ennek az égegyadta világon semmi, de semmi értelme. Mégis, olyan pompás játék. De eredendő huncutságát maga alá rejtő szorongása időréseit kihasználva, olykor bátrabban hívta elő fájdalmas véget ért emberi kapcsolatainak szebb pillanatait is. Emlékszik, a fiú vacsorára hívta régen régen, amikor még nem álcázta magát paleonak a gluténmentes étel, a diétásoknak még csak csirizes kukorica tészta jutott a vendéglátóhelyeken, amikor az volt a biztos, amit az ember maga főzött. Mondta is a fiúnak, a rakat allergia árnyékában gondban lesznek a közös étkezéssel. A fiú elszánt volt, tántoríthatatlan: fényszószt és holdhintést ígért az elérzékenyült lánynak első közös vacsorájukra. A szelíden játékos gondolat évekig kísérte közös étkezéseiket. Majd szomorú véget ért kapcsolatukat.

Makrancos. Szótő: makran, a cos pedig az "ésszerűtlenítő" képző. Mosolyog egy utolsót. Mielőtt eredendő huncutságát újra maga alá nem temeti a szorongás fojtóan sötét köd gombolyaga.