Lollel

Anya, nézd, hogy suhan a lollel? Mennyivel megy? Legalább, legalább annyival, hogy huss. Mint a szél, nem is látod. Látod? És tudod mi a klafa? Hogy Pisti is elfér mögöttem. És akkor együtt huss. Neem, nem esik le. Kapaszkodik a derekamba erősen. Néha össze is koccan a fejünk és az nagyon vicces ám. Anya, nézd? Amikor jön Pisti meg az apukája szombaton, akkor ha akarod, megmutatjuk. De ott kell kint a ház előtt, mert a hupákon elborulnánk. A sima úton viszont repülünk. Anya, nézd? Sisak sem kell hozzá Marcsi szerint. Hogy szerinted nem így van? De anyaaaa, az meleg, meg szorítós. És lecsúszik előre és akkor nem látok lendesen, még bajunk esik.

Nem szívesen böngészem az online közösségi fórumokat, az áradó parttalan indulat, a konklúzió mentes diskurzus roppantul fáraszt. Egyetlen előnye talán az a kifejlesztett készség, hogy görgetés közben az ember fél szemmel is kiszúrja a valóban fontos bejegyzéseket. Néhol pedig tanulságot is találni a sorok között. Nem, nem érdekel az indulatos fanyalgás arról, kit mennyire dühít, hogy a kerékpáros anyuka vajon maga előtt terelgeti apró kétkerekűjét hajtó csemetéit, vagy mint tyúkanyó a csibéivel, inkább maga mögött hívogatja őket. A kulturált eszmecsere arról, vajon miért száguldoznak szabadon a gyerekek a suhanó rollerrel, sokkal inkább. Mert felügyelet nélkül, láthatóan iránymutatás nélkül teszik. Hogy miért gondolom az utóbbit? Mert ennyire nem tehetnek arra, hogy bármikor baj történhet, ha karjelzés nélkül kanyarodnak az ellenkező irányba. Hogy nem végződhet tragédiával, hogy a Zrínyi utcáról a Bodzási felé ketten egy járgányon szágulva hasítanak az úton. Szintén jelzés nélkül előzgetve a klasszikus kerékpárosokat. És ha az a bigyó mégsem gyorsul eléggé, egy ideig mellette haladni sem gáz.

Nekem egyetlen kérdésem van csupán: a rendőrök vajon mikor kapják le végre a párosan suhanó gyerekeket kétkerekű játszóeszközeikről?