Dugófrász

Remélem, mindenki nagyon meglepődött, hogy a péntek reggel dugókkal és némi káosszal indult az utakon. Mert ugye soha nem történik ilyesmi szeptember elsején. Egyidőben indul neki mindenki, mint mindig, ráadásul ilyenkor még azok is autóznak, akik az év későbbi szakaszában már tömegközlekednek vagy bicikliznek, mint mindig. Hogy ezen mi csodálkozni való van, sosem fogom megérteni. Ráadásul tudvalevő volt, hogy idén vannak lezárások, útfelbontások is, mégis sokan úgy tettek, mintha az Armageddon jött volna el, ráadásul még hőbörögtek is, minek a gyerekeket kocsival vinni, mert bezzeg az ő idejükben.

Én – mint már nem kisgyermekes szülő – szeretnék ezennel megosztani néhány titkot azokkal, akiknek fogalmunk sincs, milyen egy iskolás gyermekkel suliba menni. Mondjuk az elsőssel, aki nagyobb táskát cipel a hátán, mint ő maga és egy teljesen új életbe vág bele ezen a napon. Nyilván szuperszülő díjat érdemelne, aki ilyenkor hátba csapná a gyereket: menjél trolival, majd jössz délután, puszi. De az is, aki az alsós gyermekét küldi hasonló módon suliba, miután a rajz- és technika órákra annyi cuccot cipel, mint egy költöztető brigád. Értem én, hogy egyszerűbb az autóban ülve ujjal mutogatni ezekre a családokra, hogy miért nem mennek tömegközlekedéssel, de talán az is jogos kérdés lehet: ők, akik egymaguk ücsörögnek a kocsiban, ők miért nem mennek ezen a napon biciklivel? Vagy rollerrel. Vagy gyalog. Vagy bárhogy. Vagy miért nem indulnak el fél órával hamarabb és kerülik ki a dugót? És akkor nem kellene idegeskedniük.

Fogadjuk el, a város minden évben egyre kisebb lesz az autósok számára. A forgalom csak nő, a körülmények viszont nem változnak. Talán nem az iskolásokat kellene ezért hibáztatni. Tanévkezdés mindig lesz, azzal járó dugó szintén. Tessék kicsit megértőbbnek lenni. És akkor máris szebben indulnak ezek a reggelek.