Hűsítő

Bármikor, ha útra kelek autóval, mindig az első mozdulataim között szerepel induláskor a rádió bekapcsolása, mert nagyon szeretek zenét hallgatva vezetni, valamint örülök, amikor néhány érdekességet hallva a tudástáram is bővül. Azonban a napokban nagyon megbántam, hogy munkába menet megnyomtam a gombot. Az egyik hazai rádió reggeli műsorának vezetői hosszasan azon sopánkodtak, hogy a stúdióban tönkrement a klíma, a képernyők és a fények pedig fűtenek, így 28 (!!!) fok van ott, ami szerintük teljesen elviselhetetlen. Nálunk, otthon a faluban egyik családtagom házában sincsen klíma, és nem is hiányolom, amikor hazalátogatok, mert megoldják klíma nélkül is, hogy hűvös legyen a ház. A legtöbb intézményben és szolgáltatónál sincs klíma, szinte csak a boltokban van. Valahogy mégis túlélik a nyarat, és túlélték a tavalyit is, amikor jóval több, 40 fok körüli hőmérsékletű nap volt. Szerintem az idei vakáció még igen kegyes hozzánk a múlt évihez képest. De túléli a nyarat klíma nélkül az a napszámos vagy diákmunkás is, aki kukoricát címerez a határban hosszú nadrágban és felsőben, aki hajnaltól estig dinnyét dobál a földeken és a felvásárlóknál, vagy aki épp a rózsákat gondozza a több hektáros területeken. Csak néhány nagyon egyszerű példa. De említhetem az éttermi dolgozókat is, a bódékban lángost árulókat, vagy az egyik szegedi áruháznál gyrost áruló fiatal párt is, akiknél megálltam ebédért a minap, a bódéjuk előtt állva pedig szinte sütött a levegő. Mindannyiuknak csakis a fák által nyújtott árnyék és a hideg víz jelenti a „klímát”. Búslakodás és elkényelmesedés helyett jobb lenne, ha mindannyian szerencsésnek éreznénk magunkat azért, hogy itt és most élünk, és megtanulnánk élvezni azt.