„Balaton, te drága!”

Csodálatos emlékeket őrzök gyerekkorom balatoni, családi nyaralásairól. Nem szórtuk a pénzt, de megvolt minden, ami a pihenéshez és a jókedvhez kellett. Nem laktunk ötcsillagos szállodában, nem étkeztünk napi háromszor étteremben, vittünk konzerveket és hűtőtáskát is, mégsem maradt bennem hiányérzet. Talán ezért is munkál bennem mindig kitörő öröm, akárhányszor csak lehetőségem nyílik felnőttként visszatérni. Szerencsére idén is sikerült.

A napokban a Duna TV egy archív videójára bukkantam, amelyben a siófoki árakra panaszkodtak „Balaton, te drága!” szlogennel. Jó pár évtizeddel ezelőtt készülhetett a felvétel, mert két sör akkor még 35,80 volt. Az elmúlt hónapokban több olyan véleménybe is belebotlottam az interneten, amelyek szerint már-már olcsóbban jön ki egy adriai nyaralás, mint egy balatoni vakáció, így némi aggodalom dolgozott bennem induláskor. A szállás időben lett lefoglalva, ráadásul nem is a legfelkapottabb települések – mint Siófok vagy Balatonfüred – egyikén, hanem Balatongyörökön, így az ár elfogadható volt. Megérkezvén pedig több pozitív csalódás ért. A strandra a hetijegy felnőtteknek 7000, gyerekeknek (4–18 éves korig) 3500 forint volt. Tiszta mosdók és zuhanyzók, bőséges számú öltöző, nagy játszótér, több árnyékolt homokozó, ivókutak, három röplabdapálya, a vízben kosárpalánkok álltak a strandolók rendelkezésére. 3500 forintért már lehetett menüt kapni, amely levest, főételt és két palacsintát tartalmazott. Egy gombóc fagyi a legtöbb helyen 550 forintba került. Persze volt főétel 6000 forintért is, sör 1300-ért, lángos 2500-ért, főtt kukorica darabja egy ezresért. Ám a tanúhegyek megmászása, a kilátókba kirándulás ingyenes volt, a panoráma pedig mesés. 

Korántsem azt szeretném bizonyítani, hogy a Balaton olcsó, de egy, a retró videóhoz hasonló felvételnek ma már más szlogent adnék. Pláne, miután hazatérvén Szeged belvárosában egy hamburgerrel, egy sörrel és egy fagyival búcsúztattam a nyaralást. Ma már talán hitelesebb lenne az „Élet, te drága!” címadás.