Szerencsés, mert a munkája a hobbija

A Szegedért Alapítvány három kuratóriumi elismerése mellett évente egy fődíjat oszt ki gálaműsorán egy olyan személynek, aki sokat tett a város hírnevének öregbítéséért. Idén ezt Szeri István kapta. A jo­­gász-­­közgazdász végzettségű szakembert talán legtöbben a Tisza Volán Zrt. egykori vezérigazgatójaként ismerik, de sportmecénásként, az egyik szegedi jótékonysági szervezet alapítójaként és a Csongrád-Csanád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tiszteletbeli elnökeként is komoly érdemeket szerzett. Mindez együtt járult hozzá ah­­hoz, hogy a civil szervezet legrangosabb elismerését átvehesse a nagy árvíz évfordulóján. 

Népművelőből lett vezérigazgatóSzeri István életútja igazi tündérmesének tűnik, hiszen saját bevallása szerint azon kevesek közé tartozik, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk is. Pedig teljesen véletlenül került a közlekedésszervezési ágazatba, eredetileg eszébe sem jutott ez a pálya. 

– A Tisza Volánhoz még joghallgató egyetemistaként kerültem – mesélt a kezdetekről. – Üzemi népművelőt kerestek 7 hónapra, hogy szervezzen vállalati ünnepségeket és működtesse az ifjúsági klubot. Nekem jól jött egy kis keresetkiegészítés, ezért elvállaltam. Csakhogy a munkatárs nem jött vissza, így maradtam ezen a poszton. Közben lediplomáztam, és szerettem volna a végzettségemnek megfelelő munkát, de jogászként nem sikerült elhelyezkednem. Egy kollégám azt javasolta, maradjak, mert házon belülről sokkal könnyebb lesz elhelyezkednem. És így is lett: amikor egy jogtanácsos elment, felvettek a helyére. 

Szeri István ezt követően klasszi­­kusan végigjárta a rang­­létrát: mivel a jogon belül a gazdaságjogi munkák érdekelték jobban, diplomát szerzett a BudapestiKözgazdaságtudományi Egyetemen is, majd a kereskedelmi osztályra ment át dolgozni. Több osztálynak volt a vezetője, majd 13 évvel azután, hogy belépett a céghez, igazgató, 2 évvel később vezérigazgató lett. 

– Büszke vagyok arra, hogy a 90-es évek elején, amikor sok nagy szegedi cég tönkrement, mi talpon tudtunk maradni, sőt, 1996 és 2006 között élte a Tisza Volán az aranykorát. Ez elsősorban az összetartó csapaton és a nagyszerű menedzsmenten múlt. De aztán jött a Volán-vállalatok összevonása, én pedig egy évvel a fúzió megkezdése után úgy döntöttem, továbbállok, mert már nem éreztem úgy, hogy a képességeimet kamatoztatni tudom az új körülmények között – mondta. 

Elment, de mégis Szegeden maradtAhogy Szeri István fogalmazott, a képesítése és szakmai tapasztalata mellett szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy karrierje tovább ívelhessen, ugyanis bár nála jóval fiatalabbak is pályáztak az állásra, végül őt választották a Közlekedéstudományi Intézet személyközlekedési igazgatójának. És bár onnan már nyugdíjba vonult, fél évvel később visszahívták, és azóta is főtanácsosként és tudományos főmunkatársként különböző önkormányzati projektekben vesz részt a minisztériumi háttérintézmény mindennapjaiban. 

– Azt gondolom, a legszebb nyolc évemet köszönhetem ennek a feladatnak, hiszen olyan nagy szakmai tudású közlekedési mogulokkal találkozhattam, akikkel ha Szegeden maradok, talán soha nem lett volna lehetőségem – mondta. – Ráadásul a Covid nagy előnye, hogy már a fővárosi központú cégnél dolgozva sem kell Budapesten élni, hi­­szen online értekezletekkel, konferenciákkal rengeteg időt és utazást meg lehet spórolni – tette hozzá. 

A kamara tiszteletbeli elnökeEz hasznos is számára, hiszen megmaradt a Csongrád-Csanád Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál is, amelynek már az ideiglenes szervezőbizottságában is benne volt a kamarai törvény megszületésekor, később ő volt 2008-ig az első elnöke, nem sokkal utána pedig örökös és tiszteletbeli elnökké választották. 

– Bár az elnökségi üléseken ott vagyok, operatív módon már nem veszek részt a mindennapi munkában, nem szólok bele a döntésekbe sem, de csak „díszpinty” sem akartam lenni. Ezért az 1999 óta létező nemzetközi közlekedésbiztonsági konferenciát minden évben a kamara munkatársaival szervezem a kamara nagytermében, és az itt működő békéltető testületben is évente 30-40 ügyet vállalok – sorolta. 
Erősen kötődik a Szegedi Tudományegyetemhez is, nemcsak azért, mert első és harmadik diplomáját is itt szerezte, hanem azért is, mert a mérnöki és gazdaságtudományi karokon – együtt és felváltva – 1998 óta tanít mint óraadó címzetes egyetemi docens. Mint fogalmazott, élete egyik legnagyobb élménye, hogy átadhatja tudását, tapasztalatait a hallgatóknak. 

Megőrizte és levédette a Tisza Volán SC nevetBár Tisza Volán már nem lé­­tezik, nevét és örökségét megőrizte a Tisza Volán Sportklub, amelynek elnökségében szintén aktív szerepet vállal az egykori vezérigazgató. 

– Amikor átalakultunk DAKK-ká, látszott, hogy ezt az új cég nem akarja már működtetni, mi azonban nem akartuk elengedni, mert szerettük csinálni. Az 1960-ban alapított sportkör ugyanis a második legnagyobb szegedi sport­egyesület volt, amelynek ma a dél-alföldi utánpótlás-kézilabda, -jégkorong, -lövészet és -karate szakágakban van nagy szerepe. És bár a zászlóshajóként működő felnőtt Pick kézilabda-szakosztály kiválásával az már kizárólag a szalámigyár nevéhez fűződik, az utánpótlás-nevelésben még ma is olyan nagy szerepünk van, hogy két éve az egyik kiemelt vidéki egyesület lettünk – büszkélkedett. 

Nyugdíjasként tehát még mindig aktívan dolgozik utolsó munkahelyén, mellette a sportklub irányításában is részt vesz, tiszteletbeli elnökként számíthatnak rá a kamarában, de még ez sem tölti ki teljesen Szeri István mindennapjait. Részt vett ugyanis a Szeged Első Lions Club alapításában is 2001-ben, a jótékonysági szervezetnek pedig idén ismét ő a soros elnöke. 

– Bár a tagok jótékonykodnak saját vagyonukból is, a mi klubunk elsősorban rendezvényekből teremti elő azt az összeget, amit a rászorulók megsegítésére fordítunk. Szervezünk nagykoncerteket és színházi gyermekelőadásokat, karácsony előtt élelmiszercsomagokat osztunk, de például éppen egy hónap múlva diabéteszes futásunk lesz, amelynek bevételével egy cukorbeteg gyermekeket támogató alapítványt segítünk majd – beszélt jótékonysági feladatairól Szeri István. 

Még a kikapcsolódásra is marad idejeÉs hogy mindezek mellett mi­­kor van szabadideje? Mint mondta, vezérigazgatói évei­hez képest szerencsére azért most már az is akad. 
– Naponta nyolc-tíz kilométert sétálok a kutyámmal, és teniszezek is heti két-három alkalommal. A Lions csapatával ebben a sportban sorra nyerjük a versenyeket is. A sport mellett pedig a koncertek jelentik még számomra a kikapcsolódást. Egy jó rock- vagy jazzbulira akár az ország másik felébe is elmegyek – mo­­solygott.