Könyv készül a szegedi paprikáról

– Azt vettem észre, hogy keveset tudnak róla az emberek, felnőtt egy generáció, aki nem tudja, mit jelentett a város életében a paprika. Több mint 10 éve működik már a múzeumunk, gyűlt a sok anyag, olyan a téma, amit ér­­demes egy könyv formájában is publikálni – mondta Molnár Anita.

A röszkei Paprika Molnár Kft. ügyvezetője lapunkban is többször beszélt a könyvről, és szinte mindig kapott utána visszajelzést. Segítséget, egy írást, vagy fotót az emberektől, akik korábban benne dolgoztak.

Mesélő díszdobozok

– Bálint Mihálynak például nagy díszdobozgyűjteménye van, ő is megkeresett azzal, hogy tud segíteni. Még a 70-es, 80-as években látta a nagyságrendet, ismerte a paprikás családok leszármazottait, a mai napig emlékszik a régiekre – beszélt az egyik „forrásról”. Együtt végignéztük, szó szerint megcsodáltuk a régi díszdobozkat, az utánozhatatlan grafikákat. Sokat mesélt és segített neki Selmeci György, a megyei élelmiszervizsgáló intézet igazgatója, aki a 80-as évekig is dolgozott még a paprikával. Említi Apró Ferenc várostörténészt, vele is beszélgetett. Mert sokféle történetből tud összeállni egy ilyen könyv. Császár Ferenc Alsóvárosról hozott fotót, neki a nagyszülei paprikáztak a városrészben. Olyat mutatott, ami akkor készült, amikor az úgynevezett paprikaharangot hozták Budapestről.

Paprikaharang

– Erről a napról és eseményről volt már fotóm, de más megközelítésben készült, a nagyszülei fuvarozták ugyanis a harangot. Ez egy 1921. május végi kép volt, a nagyszülői párt meg is találtuk és be is azonosítottuk a 16 évvel későbbi paprikakikészítők jegyzékében – mondta Molnár Anita, hozzátéve, a listán 830 működési engedély szerepel névvel és címmel.

Megtudtuk, lehet, hogy a pap­­rikakikészítő maga is termelt, de ez nem volt előfeltétele a városi ember kisipari munkájának. A száraz paprikafüzéreket feldolgozta, esetleg meg is őröltette, de nem biztos, hogy ő maga is adta el. A munka in­kább az őrlésre való előkészítést jelentette – sok dolgos kéz kellett a minőségi termék előállításához. És a csípős paprikával irgalmatlan volt dolgozni.

Pick és Kotányi

A könyv kapcsán találkozott a szerző Erzsike nénivel, aki 1954-ben, 14 évesen kezdett a szegedi paprikafeldolgozóban, ami már más világ volt, az állami vonal.

– Nagy hozadéka a munkának, hogy máshova kerültek a hangsúlyok, kiderült, már a kezdetektől is exportra termelt a város. Egészen 1990-ig, a szocializmus végéig jellemző volt, hogy a termelés kétharmada exportra ment – magyarázta az ügyvezető.

A fotóval gazdagon illusztrált könyv nem monográfia lesz, a szerző cikkekben dolgozza fel a nagy témákat. A növényről, a végtermékről, a régi és a mai technológiáról, a paprikatermelőkről és -kereskedőkről. – A Pick, a Pálfi és a Kotányi család adta magát, de az alsóvárosi Szécsieké volt az egyik leggyakoribb díszdoboz. Amire a nyugdíjas múzeumlátogatók azt mondták, ilyen volt a nagymamájuknak is.

Előzetes ünnepi könyvbemutató

Molnár Anita A szögedi paprika című, készülő könyv előzetes bemutatóját csütörtökön 18 órától tartották Szegeden, a Nyíl utca 43. szám alatti Napsugaras Tájházban. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó szervezte est barátságos légkörét, az egri Demeter Borászat, hazai kézműves csapolt sör és sült csabai kolbász is javította. Az eseményen több mint 60 regisztrált vendég vett részt, a házigazdák Dobrotka Pál egyesületi elnök és Dlusztus Imre főszerkesztők voltak.