Bajától Finnországig főtt a hallé a Tisza-parton – Galéria

– Ez egy hagyaték, édesapám hagyta rám ezt a receptet, én így csinálom húsz éve – mutat a mellette bugyogó bográcsra Mácsai Gábor. A férfi a családjával jött ki a halászléfőző fesztiválra, de a főzőverseny nem foglalkoztatja, a lényeg, hogy jól érezzék magukat.

– Az enyém se nem bajai, se nem szegedi, valahol a kettő keveréke, de igazából egyik sem. Én úgy gondolom, minél több halból készül, annál finomabb. Ebbe most háromféle keszeg, törpeharcsa, ponty került, de csuka, süllő vagy balin is mehetett volna bele, ha fogok, de most ezek akadtak horogra – avatott be a szakmai titkokba Mácsai Gábor.

Míg a csapatok a rotyogó halászleveket kevergetik, a háttérben a Gypo Circus hangpróbája adja meg a fesztivál „alaplevét”. A résztvevők egyelőre nem vonultak el bulizni, mindenki a bográcsa körül szorgoskodik. Az egyik kezükkel söröző, másikkal halat passzírozó társaságok között rögtön szemet szúr pár fiatal, egyikük teljesen feketére kormozott arccal, de ennek ellenére szakértő szemmel figyeli a történéseket.

– Keszegből készült az alaplé, ment bele több mint egy kiló hagyma, fokhagyma, paradicsom, arra kerül a végén szürkeharcsa filé. Meg egy kis korom is, ahogy a szél hozta – mesélik nevetve.

A fiúk szentesi származásúak, de már Szegeden dolgoznak, most a főzőverseny hangulatáért jöttek le a Tisza-partra.

– Itt voltunk az első főzésen is, akkor különdíjat kaptunk, pedig tulajdonképpen olyan volt a halászlevünk, mint egy lecsó, amibe bedobtak pár szelet halat. Most inkább egy szegedi vonallal próbálkozunk – teszik hozzá.

A bográcsok között tovább sétálva egy igen érdekes levest szúrt szemet: első ránézésre úgy tűnt, mintha valaki viccből ragulevest főzött volna a halászlevek tengerében.

– Ez egy finn hallé – világosít fel Répa Gábor.

– Egyébként a mexikóiaknak meg a koreaiaknak is van hallevesük, nem csak nekünk, magyaroknak. A finneké úgy készül, hogy vajon pirított hagymára kerül a felkockázott krupmli és répa, megy bele kapor is és tejszín és aztán a hal. Ebbe lazac és fehér tőkehal kerül, ezeket magam fogtam Norvégiában – meséli a „civilben” szakács Répa Gábor. A férfi harmincöt éve került el Szentesről, az utóbbi nyolc évben Finnországban élt, ezért is választotta ezt a különleges levest, a finn hallé pedig szó szerint és átvitt értelemben is megszínezte a fesztivált.