Hömpölygött a tömeg a kisteleki vásárban – Galéria

– A boltokban láthatók, itt miért nem írják ki az árakat? – kérdezte egy méltatlankodó vevő a vasárnapi kisteleki országos kirakodóvásáron, amelyet két hónap után rendezhettek meg ismét, az áprilisi és a májusi a koronavírus-járvány miatt el­maradt.

– Az a bolt, ez pedig a vásár – érkezett a frappáns válasz a portékáit kínáló árustól. Piacon, vásárban alkudni kötelező, és az érdeklődőknek ezúttal nem volt nehéz dolga.

– Mennyiért adja? – Ezerért, de nyolcszázért már elvihető – jött az önalkus felelet.

Hiányzott

A kistelekieknek már hiányzott hagyományos vásáruk, olyanokkal is találkoztunk, akik nem sűrűn járnak ilyen helyre, most mégis kilátogattak. Kíváncsiak voltak. Láthatták, rengetegen vannak, minden elképzelhető és fantáziát próbára tevő cikket kínáltak, a kertészeti és konyhai eszközöktől a fővárosi, pestszentlőrinci utcanévtáblán (Vaslemez utca, interneten rákerestünk, lé­­tezik – valamelyik sarokról hiányzik?) és szaxofonon át a csizmáig, csizmasámfáig és -le­húzóig.

– Most már csak olyan ember kell, aki felhúzza a csizmát – mondta az eladó. Később úgy láttuk, akadt ilyen.

Kerékpárbelső, száraztészta

– Kenyeret, kifliket, édességet és kerékpárbelsőt vettem – mutatta hatalmas zsákját a mindszenti Kalotai Sándor, aki elárulta, más vásárokat is szívesen és rendszeresen látogat, szereti ezt a forgatagot. A balástyai polgármester, Ujvári László azt mondta, „szurkolóként” érkezett, azért szorít, hogy a balástyai vállalkozó, Keszég Gábor és felesége sikerrel árusítsa fürjtojásból ké­­szült száraztésztáit.

A szatymazi baracktermesztő, Kertész Sándor és neje ezúttal érdeklő­dőként vett részt a kisteleki ná­­das és tó melletti bazárban – akadtak, akik megjegyezték, olyan meleg van, mindjárt beugranak és megmártóznak a vízben – , de végül is vásárfiát, fehérneműt vettek. Fotós kollégám, Karnok Csaba sem ment haza üres kézzel, úgynevezett hagymatűt és gázégőhöz szelepet szerzett be.

Bolhapiac

A legtöbben a kirakodóvásár bolhapiaci, ócskapiaci, zsibvásári részén nézelődtek, válogattak. Voltak, akik otthonról hoztak el minden eladhatót, amit pénzzé téve kiegészíthetik nyugdíjukat, keresetüket, míg a „szabadtéri 100 forintosban” 100, 200 és 300 forintos sorokban sétálhattunk, olyan cikkre vadászva, amit szerettünk volna megvenni, hiányzik otthonról, vagy nem hiányzik, de mivel olcsó, megvesszük.

Voltak eladók, akik vásároltak is, egyikük különböző alkatrészeket kínált, de egy használt bőröndre kiírta: MTZ-traktort veszek. Nem álltak sorban nála a gépekkel...