Rántott hús és világbéke

Azzal már többször fárasztottam az olvasókat, hogy sétával fárasztom magam. Legutóbb egyik kedvenc vármegyei városomban, Csongrádon múlattam az időt, megéheztem és elmentem abba a központban lévő – pár percre van a buszpályaudvar, a Nagyboldogasszony-templom és a városháza – ételbárba, ahol már többször ebédeltem kirándulásaimkor. Általában belapátoltam az ételt és mentem tovább, ezúttal azonban még valamit meg akartam nézni a nálam okosabb telefonon, és az már a kerthelyiségben jutott eszembe. Lepakoltam az egyik asztalra, kerestem az infót, és amikor felpillantottam, láttam meg a második felében szépségversenyeket idéző mondatot (sokan lefényképezik, mondta az alkalmazott): Rántott hús és világbéke.

Ezzel nem lehet, de nem is kell vitatkozni. Úgy is „fordíthatjuk”, hogy étel és béke. A világ szerencsésebb részein a betevővel nincs probléma – igaz, a megállapítás sok helyre nem vonatkozik, elég ha csak Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes országaira gondolunk – a béke azonban, főleg világviszonylatban, hiánycikk. Azt pedig megjósolni sem lehet, hogy a kettő mikor teljesül egyszerre mindenütt a Földön. Mikor írhatjuk fel minden falra, mert megvalósult: rántott hús és világbéke.