Korhadó fák a Maros árterében

Nem a gondozatlanság, éppen ellenkezőleg: a tudatos erdőgazdálkodás jele, ha a Maros partján az erdőt járva, kirándulás közben korhadt fatörzseket látunk – hívta fel a figyelmet honlapján a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatósága. Ezek költő- és táplálkozóhelyként, egyben vízraktárként is szolgálnak. A nemzeti park nagy, erdővel borított területet kezel a folyó mentén.

A természetes, vagy természetközeli állapotú eredők létrehozásának fontos eleme, hogy a holt fát nem távolítják el, mivel a még lábon elszáradt öreg fatörzsek, vagy a földön heverő, korhadt fák fontos ökológiai szereppel bírnak. Számos ízeltlábú faj van, amely ezekhez a korhadt fákhoz kötődik: a leváló, korhadt kéreg alatt búvóhelyet találnak, a korhadt fákba rakják petéiket, s lárváik fakorhadékkal táplálkoznak. Ezek aztán táplálékul szolgálnak a harkályfélék vagy más rovarevő madarak számára. 

Emellett a harkályfélék sokszor ezekben a már puha, korhadt fatörzsekben tudják legkönnyebben kivájni a költőhelyül szolgáló odúkat és számos más odúlakó faj is költ bennük. Ráadásul mikroklíma-módosító hatásuk is van ezeknek. A Maros mentén jellemző őshonos puhafák, például a nyárfélék jellemzően úgy korhadnak, hogy bizonyos idő után nagyon könnyű, porladékony, puha szerkezetet érnek el. Így a csapadékvizet nagymértékben képesek magukba szívni, ami lassan párolog belőlük, biztosítva biztosítva hosszú távon is a páradús, nedves és hűvösebb mikroklímát.

A korhadó fák tehát több szempontból is nagyon hasznosak – ráadásul érdekes látványt nyújtanak annak, aki nyitott szemmel járja ez erdőt.