Pi(c)kk-Pakk

Sokan sajnálkoznak az utóbbi időszakban, hogy egy dupla akkora városnak, mint Veszprém, miért nem lehet olyan kézicsapata, amit fel lehet vállalni? Legalábbis most. Merthogy volt ilyen, amikor szétvertek mindenkit a Tisza-partiak, de az se most volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bajnoki és MK győzelem az úgy véletlen volt, de mégiscsak meglepetés volt egy folyamatosan ezüstérmes széria közepén. Előtte és utána is csak ez maradt nekünk, pedig aztán jöttek a nagy igégetések.

Ilyenkor talán nem is sportolóknak a legnehezebb, mert egy pár millás fizetésre kap 20% fizetésmegvonást, jóisten, akkor mondjuk nem tud minden nap a hónapban étteremben kajáni, és nem tudja az egész család komplett ruházatát kicseréni valami még márkásabbra vagy új kollekcióra, hanemcsak mondjuk 25 napon a hónapban. MIndjárt sírok.

A szurkolók pedig mit tehetnek?! Hangoztatják, hogy mi eredmény nélkül is a Pick Szeged szurkolói vagyunk. És igazuk van, de ne mindegy milyen áron, milyen vetítéssel, milyen igérgetések mellett.

Nem emlékszem, hogy mikor volt ennyire hangos a Pickről szóló cikkek fórumai mint most, hozzáteszem, jogosan. Leszámítva azokat a hangembereket, akik csak azért kiabálnak, és küldenek el mindenkit a ***********-ra, mert hogy most mindenki ezt csinálja, hát nehogymár kimaradjon a jóból. MInt a gyerekvállalás: kell nekem is mert másnak is van.

Tulajdonképpen örülnünk kellene az ezüstnek, és valahol örülünk is, de már túl sok van belőle. Egy olyan gárdától viszont kevés, amilyet összevásároltak a Pick hozzáértői. MErt tény, jó kézilabdások, jó sportolók, jó küzdők...attól függetlenül, hogy román, szerb, ukrán, orosz vagy thaiföldi valaki. Egy csapatért, egy városért küzdenek...illetve kellene küzdeni. Ez mondjuk az idei utolsó 2 meccsen látszott, bár akkor már lehet egy hete ostorral edzették őket. Ami nem ártana néha.

Ilyenkor persze a vezetőség is a fejéhez kap, és jönnek a nagy szavak...Tavaszi hadjárat, öt poszton jobbak vagyunk mint a Veszprém....hát hogyne...papiron. Ha pálcikaemberek versenye lenne egy kockás füzetben, akkor megértem.

És hogy miért nem tudunk jól vásárolni? Lehet, hogy tudnánk, csak az ide kerülő játékosok egóját kellene egy picikét helyre rakni, és akkor nem lenne gond. De abba is belegondolhatunk, hogy VEszprémben mire kell másra pénz? semmire! Egy dologra lehetnek büszkék, (legalábbis most) a kézilabdacsapatra. Szegeden viszont fel lehetne sorolni pár dolgot...

Lehet nevén kéne nevezni a gyereket, de nem fogom részletezni, kivel mi a baj. Mert itt egy összetett probléma van, és nem ott kezdődik, hogy Puljezevics nem tud már örjöngeni a kapuban. (ami mondjuk engem is bosszant, és én szívem szerint a vb után el is zavartam volna). De azért ez is gyökeredzik valahol...kicsit magasabb körökben.

Ami pedig a játékosokat illeti...emlékezzünk vissza, mire volt jó anno a Csoknyai-Gál páros?! Verőemberek voltak, mert hát sokat nem találkoztak a labdával, az is szent. Nekünk volt egy Mezeink, egy Habuczkink...de már egyik sincs. A jóhiszeműség ebben a sportágban nem játszik.

NEm megyek végig az embereken, mert azért vannak korlátok...a lényeget mindenki érzi.

De ennek ellenére félve figyelem a médiát, mi lesz a Pickkel...és félek a következő szezontól. De majd csak megbírkózunk vele.  Bár szívesen látnék itt olyan mentalitású embereket, mint Habuczki, Buday, Törő, Császár, vagy a levezető Pásztor.

Olyan még nem volt, hogy nem lett semmi, de kérdés, ez kinek fog megfelelni. Így rímekbe szedve a végét zárom soraim.