Központban a fényhozó motívum

A fényhozó motívumot tudato­san komponálta egy év végi, meghívásos olaszországi kiállításra; Akik a fényt hozzák! című munkáját kifejezetten a Geno­­va történelmi központjában, a saturArte 2021 nemzetközi eseményére szánta a Satura Galériába. A sötét háttérből ki­bukkanó, néhány pontján sejtelmesen világító képet Olasz Attila szegedi festőművész ün­­nepi készülődésre reflektáló belső hangulata ihlette. 

– A tónusok kontrasztja fo­kozza az útkeresés, a megtalálás vágyának érzetét, utalva az év végét lezáró és az új esztendő kezdetét uraló gondolatokra. Egyúttal az olykor sejtelmes, lassan körvonalazódó emberi szándékra – mesélte az alkotó lapunknak a három részre tagolható festmény inspirációjáról. 

Bennünk élő kettősség 

A festmény alsó harmadán szin­­te izzik a lávaszerűen fortyogó föld, felette ezüstös, zöldes színű vízben apró (emberi?) figurák gázolnak, az ég felé, a látomásszerű jelenség felé tekintve. 

A kép lendületes felső része szabad asszociációra biztat: angyalok, szárnyak, fuvallat, misztikus őserők hömpölyögnek szemünk előtt attól függően, miféle csodát remélünk a várakozás pillanataiban. 

A kontrasztos térhasználat, a lenti, ősanyagszerű, még kicsit bizonytalannak tűnő talaj, illetve a felette látható íves, körtáncot megidéző, emelkedett kavargás látszólagos ellentmondása a bennünk rejtőző kettősség szimbólumai. 

Bologna és a Kezdet 

Az ezüst és csaknem aranyba forduló árnyalatai uralják a Bologna központjában, a Dynamic Correspondence elnevezésű eseményen a Dueunodue Galériában a Nartwork szerve­zésében bemutatott Kezdet cí­­mű festményét. A kép legsö­tétebb részein a mélybordó, né­­hol a felcsillanó piros szín hangsúlyozza az egyszerre baljós, mégis bátorságot sugalló arcszerű figura erejét. Címe a középpontból elinduló sziklaszerű életkezdeményre utal, amely úgy terjed szét a világban, hogy közben az egyensúlykeresés folyamatos kétségét, a bizonytalanságot jelzi. Azt az időszakaszt, amikor az ember útját, jövőjét kijelölő sziklaszilárd pontok, események még nincsenek meg, helyette csak a remény adhat erőt. 

– A kép igazsága az kell le­­gyen, hogy mindenkinek szüksége van kapaszkodókra. Olyan stabil pontokra, amelyekben bízva tudhatjuk: elvágyódásunk elvihet bennünket terveink felé, az élet mindig hoz eredményt – hangsúlyozta Olasz Attila. 

A Rejtőzködő Rómában 

Zord fenyvesek, tovatűnő, ködbe vesző tájak emlékét idézte fel részben a Rejtőzködő című festmény készítésekor, de eszébe ju­­tottak a Mednyánszky-képek tájai, amelyek láttán feloldódhat az emberi lélek. A Róma történelmi központjában megnyílt Grand Prix Rome Capital című képzőművészeti nagydíj kiállításon az Il Collezionista Galériá­ban 400 alkotóból mindössze harmincnyolcat válogattak be. Az ezüstös árnyalatú, a témájában titokzatos alkotás középpontjában egy anyagtalan, emberszerű, de szinte légnemű, felhőkből alászálló figura áll. 

Alkotói szándéka ezúttal azt sejteti, hogy nincs eldöntött tény, nem tudni, figurája honnan ér­­kezett és hová tart. Kérdés, hogy vajon mit képvisel, mi vár rá. Ám valamennyi kép közös jellemzője az alkotó pozitív al­kata, amellyel arra ösztönöz, hogy kétségek, bizonytalanság közepette is a jövő lehetőségeire koncentráljunk.