Szent Mihálykor megtudjuk, sokáig legelhet-e a kecske – de a lovára ne legyünk kíváncsiak

Szent Mihálykor keleti szél, igen kemény telet ígér. Ha Szent Mihály napján itt van még a fecske, karácsonyig legelhet a kecske – ezzel a két népi időjósló rigmussal kezdjük cikkünket, ami az időjárás mellett ezzel a jeles nappal, a hozzá kapcsolódó hagyományokkal foglalkozik. Elöljáróban annyit, hogy kellemes őszi idővel búcsúzik a hét. Vasárnap kezdetben felhősebb időre van kilátás, hajnalban, reggel északon, északkeleten és délnyugaton pára- és ködfoltok is kialakulhatnak, majd napközben egyre nagyobb területen szakadozik fel a felhőzet, süt ki a nap. Számottevő csapadék sehol sem várható. A déli-délnyugati szelet többfelé kísérhetik élénk, nyugaton erős lökések. A legalacsonyabb hőmérséklet 8 és 15, a legmagasabb 21 és 26 fok között alakul – Szegedre és környékére 25 fokot ígér az Időkép előrejelzése. Nem lesz front térségünkben.

Az egyház szeptember 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. Az ünnep a gazdasági év őszi fordulójára esett. Ekkor volt a kisfarsang időszakának kezdőnapja, a lakodalmak ideje, ami Katalin napig (november 25.) tartott. Ha egy férfi még a kisfarsang idején meg akart esküdni, Szent Mihálykor vitte a jövendőbelijének a jegykendőt. Mihály napjától várták, hogy hidegre fordul az időjárás: „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet”, és ha Szent Mihály lova deres, meghozza a telet. Ha pedig dörög az ég, szép őszt, de kemény telet várhatunk. Egy régi szamosháti mondás szerint aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, nem kérnek attól tanácsot. Ettől a naptól nem volt szabad az ágyneműt az udvaron szellőztetni.

Szent Mihály arkangyal napja a betakarítás befejezésének a jelképe, szeptembert Szent Mihály havának is szokták hívni. Leginkább gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek ehhez a naphoz. A gyergyói pásztorok Szent Mihály napján tartották a farkasünnepet, hogy a csordát a hazatérés idejére megvédjék a farkasok kártételeitől – írja a Magyar Néprajzi Lexikon.

A déli szőlőket az éves átlagnál általában korábban szüretelték, Szent Mihály napjára már megforrt a bor. Ezért hívták a délmagyarországi területeken Borszűrő Szent Mihálynak ezt a napot. Lehetett szűrni a bort, tehát kezdődhettek a lakodalmak.

Szent Mihály napjához bizonyos munkák tilalma is kapcsolódott. Göcsejben azt tartották, hogy annak, aki ekkor mosott, kisebesedett a keze, aki pedig mángorolt, annak a háza felett egész éven dörögve pihentek a fellegek. A természet megfigyeléséből ered az a megállapítás, hogy Szent Mihály napja után a fű akkor sem nőne tovább, ha harapófogóval húznák. A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak, azt tartották, hogy ha a birkák vagy a disznók összefekszenek, kemény lesz a tél, ha szét, akkor enyhe. Az őszi vetésre az előtte levő vagy utána következő két hetet tartják a legalkalmasabbnak. Ekkortól szokás elkezdeni a kukoricatörést. Az ország sok vidékén a nyájak behajtásának, a pásztorok számadásának, fogadásának, a cselédek elszegődésének napja volt a mai. Országszerte tartottak vásárokat a nagyobb városokban.

Szent Mihály arkangyal alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan. Nevét viseli Szeged peremvárosa Szeged-Szentmihály.

Szent Mihály arkangyal kultusza

Szent Mihály arkangyal a legenda szerint az olaszországi Garganó hegyen jelent meg, ahol tiszteletére templomot is építettek. Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de főleg Dél-Európában terjedt el. Az első évezred fordulóján lett az egyház ősi oltalmazója mellett a halottak szószólója is. A hagyomány szerint a túlvilágra költöző lélek bírója, kísérőtársa, ezért is hívják a hordozható ravatalt Szent Mihály lovának – egy tápai mondás szerint aki meghalt, azt „mögrúgta a Szent Mihály lova”. Az Utolsó Ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt.