Szeged és környéke

2007.05.09. 16:19

Jó csukló és ''kígyólövés'' kell a győzelemhez

Január óta egyesülete is van a szegedi csocsósoknak, akik között világbajnokok is játszanak. Szerintük a sikerhez rengeteg gyakorlás, gyorsaság, pontosság és taktikai érzék szükséges.

R. Tóth Gábor

Aki erőteljesen pörgetni kezdi a csocsó rúdját, majd a kapuban állva „reszel", azaz ide-oda rángatja a bábut, végül dühében az asztalt is emelgeti, letehet arról, hogy profi asztalifoci-játékossá válik. Ehhez ugyanis teljesen más erények kellenek.

– A rutin és a játékintelligencia számít, hogy ki tudod-e ismerni az ellenfeledet. Gyorsaság, pontosság, jó csukló kérdése a győzelem – avat be a titokba Ferkov Lajos, a januárban bejegyzett Szegedi Csócsó Sportegyesület elnöke. A csocsóban fontos a taktika is: helyet cserélhet hátvéd és csatár, döntő szituációk előtt időt kérhetnek. Sőt szabálytalankodni is lehet: megemelni, elmozdítani az asztalt. Lélektani hadviselésnek számít például rámosolyogni az ellenfelekre, de beszélni tilos hozzájuk.

– Két lövéstípust használunk: egyik a „kígyó", amikor a labdát a bábu alá húzzuk, a csuklót a markolatra helyezzük, átfordítjuk és lövünk. A „tűnél" a golyó ugyancsak a játékos lába alá van beszorítva, kifelé a láb élén áll, majd innen egy toló- vagy húzó mozdulattal juttatjuk kapuba – meséli Ferkov Lajos, aki otthoni asztalán akár 5-6 órát is gyakorol, hogy tökéletesítsen egy mozdulatot.

Dupla K. O. a győzelemért

A csocsóversenyeken öt lőtt gólig folyik egy szett, egy mérkőzés pedig két vagy három győztes szettig tart. Általában negyedóra alatt eldől a találkozó, ám Ferkov Lajos játszott már két és fél órás meccset is. A versenyek – a teniszhez hasonlóan – dupla K. O. szisztéma szerint zajlanak, vagyis ha valaki kikap az első mérkőzésen, vigaszágra kerül, ahonnan akár döntőbe is lavírozhat.  A klub tíz alapító tagja és 30 pártoló külsőse szintén ezzel a technikával ér el komoly sikereket. Nagy Nikolett nőként is megállja a helyét a férfi mezőnyben, sőt kifejezetten tartanak tőle, Ádám Péter és Péter Balázs pedig tavaly Budapesten, nemzetközi versenyen ért el második helyezést nyílt páros kategóriában. – Ekkor játszottunk életünkben először együtt, mégis tökéletes volt az összhang – mondja Péter. Pedig komoly a konkurencia: a hazai ranglistán 1500 versenyző szerepel. A városi viadalon, amelyen 50-60 versenyző indul, tavaly Lajos diadalmaskodott, Hankó Tamással párban. Eljutottak az országos versenyre, ahol ötszázan indultak, 918 ezer forintos összdíjazásért. Itt is győztek, ennek ellenére szerintük a csocsóból nem lehet megélni, bár havi 50-60 ezer forint pluszt hozhat. Ferkov Lajos 2003-ban és 2004-ben világbajnokságra is eljutott. A nemzetközi csocsószövetség évente egyszer, július-augusztusban rendez egyéni és páros bajnokságot. A makói Illés István és a szegedi Szalóki Szabolcs utóbbit nyerte meg.

– Az ausztriai Tullnban, a kezdőknél, 128 versenyző közül lettem első tavaly, de eggyel magasabb szinten, félprofi kategóriában is jól szerepeltem, ötödik lettem – eleveníti fel Szalóki Szabolcs a sikereit, melyeket a hatéves gyakorlásnak, technikai képzettségének, állóképességének és reflexeinek tulajdonít. Elmondhatja, a csúcson hagyta abba, hiszen azóta nem versenyez. – Már másra is kell gondolnom, szeretnék dolgozni, családot alapítani. Márpedig a csocsót nem lehet szüneteltetni. Csak komolyan lehet csinálni – vallja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!