„Teljes mértékben megszűntek gátlásai, igazi barátainak minket tekint és nem paptársait" - írta egy „Tihanyi" fedőnevű ügynökről Dán István,a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III alosztályának őrnagya."Tihanyi" a 70-es évek elején rendszeresen ado
A Hajdú-Bét üggyel a hátam mögött nem éneklek rabszolgahadról, meg éhes proletárokról. A kommunisták meg önmagukat parodizálták, amikor teli szájjal dalolták, hogy „a múltat végképp eltörölni".
A fejekben nincs más csak a kádárizmus és a horthyzmus. Nincs más alternatíva. És az illetékes - jobboldali és baloldali - elvtársak nem is törekszenek árnyalni a képet.
Komócsin elvtárs városában, Szegeden is tombolt a kommunizmus. Voltak jó emberek, meg akadtak rosszak is, voltak besúgók (tartótisztekkel együtt) meg áldozatok is. Eltelt ugyan két évtized, de a Kádár-korszak spiclieiről és áldozatairól nem tudunk semmit
Azok az írók, akik túlélték Auschwitz poklát, többen öngyilkosok lettek, beteljesítve azt a halálos ítéletet, amit korábban a nácik kimondtak rájuk. Például Primo Levi, Tadeusz Borowski vagy egy méltatlanul elfelejtett, tragikus sorsú író: Gáli József.
Több mint 90 évvel ezelőtt készült a dédapámról néhány fotó Oroszországban, ahol hadifogoly volt. Miközben Verdunnél százezrek haltak meg a lövészárkokban, ő sorstársaival együtt a nyírfák árnyékában fényképezkedett. Nem volt hős. Nem is akart az lenni.