A nácik és a palesztinok

Több mint 125 éve volt a tiszaeszlári vérvádper, a Magyar Gárda és a többiek mégis rendszeresen megemlékeznek Solymosi Eszter ellen elkövetett „bűntényről". Sőt, egy magyar házaspár még síremléket is készítetett Solymosi Eszternek. Bár nyilvánvaló, hogy az egész per egy aljas rágalom és középkori babonaság, ők rendületlenül hisznek a zsidók bűnösségében. Mert ez egy hit.

Amikor a honi szélsőjobb a Közel-Kelet eseményeivel foglalkozik nem szabad elfelejteni, hogy ők „tiszaeszláriak".

A minap előálltak a szegedi jobbikos fiúk és lányok, hogy majd demonstrálnak Izraellel szemben, amelyet egy náci vagy szovjet agressziós államhoz hasonlítottak. Az egyik leányzó szerint a palesztinok sorsa és a magyarok sorsa között párhuzam vonható. Mire gondolhatott? Akárhogy törtem a fejem nem találtam párhuzamot a két nép története között. Egyet kivéve.

A palesztinoknak volt egy Amin el-Husszeini főmuftijuk, a magyaroknak pedig egy Szálasi Ferencük. Egy korban éltek, és mindketten nyíltan Hitler hívei közé tartoztak. Míg Szálasit kivégezték, addig a főmufti a muzulmán világ egyik meghatározó szellemi atyjává vált. Ordas eszméi a terrorista szervezetekre és különböző iszlámista csoportokra máig hatnak.

De ki is volt Amin el-Husszeini? 1921-től lett Palesztina legfontosabb politikai és vallási vezetője: a jeruzsálemi főmufti. Feltehetően ő tett a legtöbbet azért, hogy a Szentföldön elmérgesedjen a viszony a zsidók és a muszlimok között. Például ő volt, aki 1929-ben egy pogromot gerjesztett, amelynek eredményeképpen közel másfélszáz őshonos zsidót gyilkoltak meg Jeruzsálemben és Hebronban.

//

var so = new

SWFObject("http://csp.picsearch.com/players/mediaplayer.swf?customimage=http%3A//csp.picsearch.com/img/X/3/7/-/thumb_X37-Gpn8DzxdHXB58zi3TQ/3.jpg&playlist=http%3A//csp.picsearch.com/playlist%3Fauth%3DMK8uIrQILyXQelJ2unIF08HIREn3WzZdM1keRwNHzVV1PxvVvlBSC2o42aLlHfaY7JNU5YmGWKoCtZ5nwHvt1TU5AWj5orRqyXj6QaZ89et6RUJ-dWXvFTU5obIw95pv-ksGCZfUbIXiAtgv4p6HlGpUD-gmiz55r4v-asWqGWhtU3uAgM_8vrZ_4tDY2RihF9jdvigGpkz36u7-xASNUT4tYe8hGRD8&fullscreenpage=fullscreen%3Fpermaid%3DX37-Gpn8DzxdHXB58zi3TQ&fsreturnpage=main%3Frequest%3Dframe%26permaid%3DX37-Gpn8DzxdHXB58zi3TQ&repeat=list&allowfullscreen=true&", "mediaplayer", "340", "292", "8", "#FFFFFF");

so.addParam("wmode", "transparent");

so.addParam("quality", "high");

so.addParam("width", "340");

so.addParam("height", "292");

so.addParam("allowScriptAccess", "always");

so.addParam("allowFullScreen", "true");

so.write("X37-Gpn8DzxdHXB58zi3TQ");

// -->

Husszeini már 1933-ban felajánlotta szolgálatait a náci kormánynak. 1937-től a németek pénzt és fegyvert szállítottak a palesztinoknak. Mindez bátorítólag hatott az 1928-ban indult egyiptomi Muzulmán Testvériségre is.Ez a tömegmozgalommá vált szervezet újította fel a dzsihád eszméjét, és iszlám ideálként mutatta be a halál utáni vágyat. A „testvériség" később szinte mindegyik iszlámista csoportot inspirált, így például az al-Kaidát is.

1943. november másodikán Himmler ezt írtaa főmuftinak: "Tudjuk, hogy az ellenség a világ zsidósága, és közösen harcolunk ellene. A nemzeti szocialista Nagy-Németország és a világ szabadságszerető muszlimjai között ez a természetes szövetség alapja."

A náci horogkeresztek ellepték a palesztin városok utcáit, az arab gyerekek náci karlendítéssel köszöntötték egymást, a fiatalok pedig „náci cserkészekként" vonultak fel. 1939-ig 415 zsidót öltek meg a zavargásokban náci fegyverekkel.

Husszeini a lázadás gerjesztésével elérte, hogy Palesztina a történelem soránelőször az arab világ érdeklődésének központjába kerüljön. A főmufti Hitlernek írott levelében büszkén magyarázta: a Palesztina-kérdést sikerült felhasználnia arra, hogy minden arab ország összefogjon a britek és zsidók elleni közös gyűlöletben.

A II. világháború után Husszeini végül Egyiptomban talált menedéket. A Muzulmán Testvériség egyik vezetője lett, a palesztinai arabok pedig továbbra is vezetőjüknek tekintették.

A világ nem sokat változott...