2009.01.28. 02:09
A pokol és a halál angyala
Azok az írók, akik túlélték Auschwitz poklát, többen öngyilkosok lettek, beteljesítve azt a halálos ítéletet, amit korábban a nácik kimondtak rájuk. Például Primo Levi, Tadeusz Borowski vagy egy méltatlanul elfelejtett, tragikus sorsú író: Gáli József.
Az ENSZ 2005-ben nyilvánította január 27-ét - az auschwitz-i haláltábor felszabadításának napját - Holokauszt Emléknappá. 1945 januárjában egy magyar fiatalember szabadult, akinek egész családja odaveszett.
Gáli József édesanyját Auschwitz halál angyala, Mengele küldte a gázba. Az akkor tizennégy éves Gáli életét édesapjának és persze a szerencsének köszönhette. A fiú apja eszelte ki, hogy a szelekció idején - ami a leromlott egészségű fiúnak a biztos halált jelentette volna - a latrinában rejti el a kamaszt. A fiút csuklójánál fogva egy vascsőhöz kötötte, és a gyereknek egész délelőtt ott kellett lógnia az ürülékben és klórgőzben. A veszélyes kaland sikerrel járt: a fiú túlélte apját és a lágert is. Felnőtt korában keserű iróniával jegyezte meg, hogy talán azért pácolódott a latrinán, hogy tartós legyen, és kibírja az életet.
Örkény egyperceseit idézi az a párbeszéd, amelyben az egyik rokon a családról érdeklődik.
- Életben maradt?
- Nem.
- Gáz?
- Végelgyengülés.
- Nagyanyád?
- Gáz. Auschwitzban. Megérkezésünkkor. Június 29-én, Péter és Pál napján.
- A nővéred?
Csak a fejemet ráztam.
- Anyád?
- A nagybátyám él - feleltem.
Ugyancsak Auschwitz poklát járta meg egy lengyel származású író: Tadeusz Borowski. 35 kilós volt, amikor felszabadult a láger. A legcinikusabban ő beszéli el a haláltáborok rémségeit.
Egyik novellájában arról ír, hogy a „kanadás brigád" tagjaként éppen fociztak társaikkal, amikor valamelyikük kirúgta a labdát. Akkor látta, hogy magyar zsidók érkeztek a rámpára. A meccs ment tovább "... a labdát a pályára rúgtam. Lábról lábra járt, majd nagy ívben visszatért a kapuba. Szögletre ütöttem. Kigurult a fűre. Érte mentem. Ahogy fölegyenesedtem, a megdöbbenéstől a földbe gyökerezett a lábam: a rámpa üres volt. Egy ember sem maradt a tarka nyári tömegből. A vagonok elgördültek. Ismét látni az FKL blokkjait. A drótkerítés mellett ismét ott álltak a szanitécek s átkiabálgattak a lányoknak, akik a rámpa túlsó oldaláról válaszolgattak. Visszavittem a labdát, és szögletre gurítottam. Két szöglet között a hátam mögött elgázosítottak háromezer embert."
Ebben az egy mondatban benne van a holokauszt és Auschwitz: „Két szöglet között a hátam mögött elgázosítottak háromezer embert".
