Mélyről indult, de vallja: aki nagyon akar, ki tud törni

– Három éve kaptam ezt a szociális lakást. Komfort nélkülit, de nem érdekelt. Hatalmas szerencsének tartottam, hogy öt év várakozás után sikerült, és kiszabadulhattam abból a közegből, ahol éltem – mesélte Kolompár Ludmilla. A 32 éves nő a dorozsmai cigánytelepről költözött a szegedi belvárosba. Küzdött ezért a lehetőségért, mert szeretett volna más életet három gyermekének, mint ami annak idején neki jutott.

– Én tudom, milyen éhesen a kukából ennivalót gyűjteni, mezítláb járni, vagy amikor megharapja a pocok a lábamat. Még iskolába is úgy jártam, hogy én mentem be magamtól, hogy tanulni szeretnék. Nagyon mélyről indultam, de hiszem, hogy aki nagyon akar, ki tud onnan törni. Főleg, ha a fia és lányai jövője lebeg a szeme előtt – hangsúlyozta Kolompár Ludmilla.

Az édesanya egyedül neveli a 14 éves Eriket, a 9 éves Ramónát és a 3 éves Jázmint.

– Nálunk, cigányoknál van egy olyan rossz hagyomány, hogy az anya magának szüli a gyereket. A férfiakat általában nem érdekli ez a dolog – magyarázta. Otthonukat folyamatosan csinosítgatta: először építtetett a konyhába egy kis tusolót, hogy lakáson belül tudjanak tisztálkodni, majd szép lassan fel is újíttatta a kétszobás bérleményt.

A Lapcom Média Alapítvány idén 12 Csongrád megyei családot támogat, hogy szebb, boldogabb karácsonyuk lehessen. Őket lapunkban is bemutatjuk, számukra várjuk felajánlásaikat. A jóakarat forintjait átutalhatják a 12096705-01312657-00200005-ös számlaszámra, vagy csekken is befizethetik, amelyet november 17-i lapunkhoz mellékeltünk, illetve ügyfélszolgálatainkon megtalálnak. Akinek kérdése vagy más jellegű felajánlása van, a 30/422-1747-es telefonszámon jelentkezhet munkanapokon 9 és 16 óra között. Bútort, műszaki cikket és egyéb, tárgyi adományokat csak abban az esetben tudunk fogadni, ha a támogatott családok valamelyikének ezekre szüksége van.

– Kimaradt burkolóanyagokat használtunk, ezért van a konyhában is legalább négyféle – nevetett.

– A gyerekszobában pedig úgy lett tapéta, hogy egyszer egy építkezésen a megrendelőnek nem tetszett az eredetileg kiválasztott, így azt megkaptuk. Munkadíjat nem fizettem, azt is szívességből csinálták ismerősök. Bútoraink is hasonló módon vannak: innen-onnan kaptuk kölcsönbe.

A nőnek szüksége is van minden segítségre, hiszen állandó bevétele mindössze a három asztmás gyermek után járó kiemelt járadék: 129 ezer forint.

– Sok helyen próbálok munkát vállalni, de egyrészt szinte lehetetlen olyan munkát találni, ahol figyelembe veszik, hogy reggel iskolába, óvodába kell vinnem a kicsiket, délután pedig értük kell mennem. Másrészt nagyon nehéz beilleszkedni a társadalomba. Amint bemutatkozom, máris elutasítanak. Persze az is gond, hogy nincs meg a nyolc osztályom sem, ezért beiratkoztam az iskolába is. De nemcsak azért tanulok, hogy én könnyebben boldoguljak, hanem azért is, hogy a gyerekeknek se legyen kellemetlen az iskolázatlanságom.

Kolompár Ludmilla elmesélte, Eriket már 9 hónaposan beadta bölcsődébe, hogy dolgozni tudjon, és gondoskodjon róla.

– Aztán egyszer telefonáltak, hogy a fiam rosszul van. A mai napig nem tudom, hogy értem oda, és azt hittem, a kezemben fog meghalni. Akkor derült ki, hogy súlyos asztmás. A lányoknak is ugyanez a betegsége, ezért gyakrabban betegek az átlagnál. Összességében minden az ellen van, hogy rendes munkahelyem lehessen. De nem adom fel. Dolgozni szeretnék.

Amíg azonban ez nem sikerül, maradnak a szűkös hétköznapok. Az édesanya elmondta, jelenlegi bevételük kevés dologra elég. Most például kéthavi lakbérelmaradása van, így az, hogy egyszer kicseréltethesse az ablakokat – amelyek télen be is fagynak – elérhetetlen álom számára.

Előfordul, hogy enni is édesanyjához mennek át, amikor kiürül a hűtő. – Karácsonyra azért nagyon igyekszem, hogy legalább valami ajándékot tudjak venni a gyerekeknek. A lányok nem vágynak nagy dolgokra. A fiamnak vannak időnként komolyabb kérései.

Kamaszként nehezebben fogadja el, hogy nem tudunk mindent megvenni, amit szeretne. Ilyenkor mindig elmondom, örüljön annak, hogy enni tud, melegben van, és itt vagyok velük.